Nagy János,
Nagy János,
theologiai doktor, kanonok és apát, a m. tudom. akadémia tiszteleti tagja, N. Antal és Török Kata fia, szül. 1809. márcz. 30. Szombathelyen (Vasm.); ugyanott kezdette és folytatta középiskolai tanulmányait, a melyeket 1827-ben jeles előmenetellel bevégezte s az ottani papi seminarium növendékei közé iratta be magát; a franczia nyelvet is elsajátította. A hittudomány egy évi tanulása után 1829-ben a pesti központi papnevelőbe küldetett, a hol különösen a keleti nyelveket tanulta, s ezekben már 1830-ban oly szép előmenetelt tett, hogy némely kéziratban maradt köszöntő verseken kívül a m. k. egyetem ötven évi ünnepélyére 1830-ban arab verseket adott ki. Ugyanez évben megnyerte az egyetem egyháztörténelmi pályadíját is: A keresztény egyház tanítása a három első században cz. latin munkájával, a mely később magyarra fordítva a Sionban is megjelent. 1831-ben a nem magyar ajkú növendék-társainak a magyar nyelv tanítójául kéretett fel s a növendék papság magyar iskolájának elnökévé választatott; Munkálataik első évi folyama az ő vezérlete alatt készült. Hittanulói pályája leforgása után 1832-ben Pestről visszatért Szombathelyre s aug. 24. áldozópappá szenteltetett föl. Előbb Baltavárott öt hónapig, majd Rába-Szent-Mihályon egész 1836. febr. végeig káplánkodott. Ez idő alatt sokat foglalkozott a magyar nyelvészettel, és a m. tudom. akadémia nyelvészeti pályázatán, 1833. nov. 15. pályaműve dicsérettel említtetett meg s tiszteletdíj mellett kiadása is elhatároztatott. 1836-ban a szombathelyi papi seminariumban tanulmányi igazgatói s káptalani káplán lett (az akkorig Szombathelyt nem tanított hazai köz- és magán törvényt a növendék papoknak rendkívüli órákban kezdette előadni); egyszersmind a m. t. akadémia pályázatán másodszor nyert kitüntetést. 1833. nov. 15. a m. t. akadémia nyelvtudományi osztályának vidéki levelező tagjává választatott (1838. szept. 6. rendes és 1876. jún. 8. tiszteleti tag lett). 1839-ben a szombathelyi püspöki lyceumban a keleti nyelvek és bibliai hittudomány tanárává neveztetett ki, egyszersmind megtartotta a magyar jog rendkívüli tanári székét is. 1835. jún. 13. a pesti egyetemen a theologiából doktori oklevelet nyert. 1840-ben Zalamegye táblabirájává választatott. Egész 1848-ig élénk részt vett az akadémia nyelvészeti munkásságában, a mennyiben több bizottságba beválasztatott, így a biráló bizottságokba s olyanokba is, a melyek a helyesírás megalapítására vagy nyelvtanok és szótárak tervezésére küldettek ki. Életének három utolsó tíz éve alatt megjelent ugyan a nagygyűlésekre, de tudományos munkássága teljesen megszakadt. Nem tudta magát beletalálni az új irányokba és semminemű nyelvészeti mozgalomban nem vett részt. 1871-ben szombathelyi kanonokká neveztetett ki. 1872-ben szent Benedekről czimzetes borchi apáttá, 1873. papóczi perjellé és zalaegerszegi főesperessé, őrkanonokká, 1874. sárvári főesperessé, 1875. olvasó kanonokká és németujvári főesperessé neveztetett ki szentszéki biró és zsinati vizsgáló is volt. Meghalt 1885. máj. 21. Szombathelyt.
Értekezései s Beszédei a Szalay Imre által szerkesztett M. Egyházi Beszédek Gyűjteményében (Pest, 1832–45); a hirlapokba névtelenül írt; a tudom. Gyűjteményben (1834. V. Hertelendy Gábor altábornagy életrajza): a Sionba, Athaeneumba, Religió és Nevelésbe több czikket írt; a M. tudós társaság Évkönyveiben (V. 1842. A nyelv általános alap és hasonlítási vezérelvei, szemi keleti nyelvsarjadékainak a magyarral hasonlatos képeivel, VI. 1845. Emlékbeszéd Kassai József felett); a M. Egyházi beszédek Gyűjteményében (Uj F. IV. 1845. Akármely vértanu napján); a Pázmány Füzetekben (1857. Nagy-Karácson napjára).
Munkái:
1. Polus lactitiae Musarum Orientalium in festo jubilari quinquagenario C. Univ. R. Hung. Pest. die 25. Junii 1830. in seminario Pestiensi. Pestini. (Latinul és magyarul).
2. Az egész keresztény hittudomány katechetai tanításokban a bevett közkatechismus rende szerint. Pestini, 1832–33. Négy kötet. (Németből ford. Szalay Imrével együtt).
3. Grammatica linguae Hungaricae cum parallelismo inter Aramaeam, Hebraeam, Arabicam et Hungaricam orientales linguas ducto in usum cleri junioris Regni Hungariae adornata. Pestini, 1832. (Mellette külön czímlappal: Parallelismus inter linguas orientales aramaeam, hebraeam, et arabicam cum hungarica ductus. Pestini, 1832.).
4. A magyar nyelv szóalkotó s módosító ragainak nyelvtudományi vizsgálata; vagyis felelet ezen jutalomkérdésre: Mellyek, hányfélék, mely eredetűek és saját jelentésűek egyfelől a ragasztékok (sufixa) vagyis azon szók és szótagok, mellyek által a magyar nevek és igék értelme módosíttatik és meghatároztatik? Másfelől a szóképzők (formativa)? Melly változásokat okoznak, és szenvednek ragasztáskor és szóképzéskor, s végre mily nemű gyökerekhez szövetkeznek az utóbbiak? Másod-rangú jutalom-felelet. Buda, 1834. (Nyelvtudományi Pályamunkák I.)
5. A jó lelkipásztor képe. (Előbb az Egyházi Tárban). Pest, 1836.
6. Tiszta magyar gyökök. Másod-rangú pályamunka. Buda, 1839. (Nyelvtudományi Pályamunkák II.).
7. Hierolexicon polymathicum latino-hungaricum. Latin magyar köztanulatos egyházi műszótár. Koszorúzott pályamunka. Két kőrajzzal. Szombathely, 1845. (Függelék: Az egyetemes közhitű anyaszentegyház fejedelmeinek; vagy is a római pápáknak időrendű névsora. Az egyetem s közhitű keresztény anyaszentegyház ősérseki, ősfőnöki, érseki és püspöki megyéinek betűrendi névsora. Rövid szótára azon földirati neveknek, mellyeknek latin és saját tartományi nevök közt szembetünő különbség vagyon).
8. Nagybőjti szent beszédek, mellyeket a szombathelyi székesegyházban 1848. évben tartott. Szombathely, 1849.
9. Néhai mélt. Szent-Györgyi Horváth József életképének feliratai. Vitéz katona. Jó polgár. Buzgó keresztény. Mellyet 1850. év. ápr. 22. tartott gyászünnepélyen hirdetett. Szombathely, 1850.
10. Weinhofer József ünnepnapi és alk. egyházi beszédei, melyeket megmagyarított s a szombathelyi székesegyházban tartott saját beszédei függelékével közrebocsátott. Pest, 1866. (2. kiadás).
Kéziratban: Idv koszorú, mellyet Balassa Gábor urnak szombathelyi megyés püspöknek ünnepére áldoz a szombathelyi magyar jogtanulókar 1844-ben (költ.); levelei: Horvát Istvánhoz, Szombathely 1832. ápr. 4., Wenzel Gusztávhoz, Szombathely 1877. aug. 27. (a m. n. múzeumban).
Ujabbkori Ismeretek Tára V. 451. l.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 333. lap.
Vasárnapi Ujság 1877. 33. sz. arczk.
Petrik Könyvészete. Bpest, 1885. 428. l.
M. Állam 1885. 112. l.
Akadémiai Almanach 1886. 337. lap.
Petrik Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona XII. 332. l. és gyászjelentés.
