Nagy Lajos,
Nagy Lajos,
tanító, Nagy Péter kisvendéglős és szatócs és Kajdácsi Anna fia, szül. 1852. jan. 24. Nagy-Kállóban (Szabolcsm.); az algymnasiumot Miskolczon, az V. és a VI. osztály első félévét Egerben végezte. Ekkor szülei (atyja 1866., anyja 1867.) elhaltak és anyagi támogatás híjján a tanítói pályára lépett. Egy évi tanítógyakornokoskodás után, az I. évi tanítóképző tanfolyamot Egerben, a többit Pesten az állami fitanító-képzőben végezte. A gyakorlati év után ugyanott képesítő vizsgát tett. 1872–75-ig Kisbéren mint elemi s állami főtanító a III–VI. vegyesosztályban, 1875–77-ig Trencsénben mint polgári iskolai s felsőbb leányiskolai segédtanár működött. Egy évig (1877–1878.) Fóthon nevelő volt; 1879–1880-ig: Adácson (Hevesmegyében) volt tanító s 1880-tól Nagyváradon püspökségi elemi s tíz év óta ipariskolai tanító. A zenében és rajzban is járatos, sőt alkalmi költeményeket is ír, azokat megzenésíti és felolvasásokat tart.
Munkája: Emlékkönyv Erzsébet Magyarország királynéjának haláláról s a 48-ki törvények szentesítéséről alkalmi s történeti költeményekkel a t. szülők, tanítók s tanítványaik, nem különben a tanügy iránt érdeklődő t. közönség számára. Nagyvárad, 1900.
Kéziratban: Kisebb költeményei, Hazánk korszakalkotó férfiai (sajtó alá rendezve); Biharmegye földrajza; Bihar és Nagyvárad Kalauza (szintén sajtókészen) és vagy 100 dallkölteménye.
A m. n. muzeumi könyvtár példányáról és önéletrajz.
