Nagy Lajos (árvátfalvi),
Nagy Lajos (árvátfalvi),
kir. járásbíró, Nagy Lajos kir. törvényszéki elnök fia, szül. 1865. jún. 16. Székely-Udvarhelyen; középiskoláit a székelyudvarhelyi ev. ref. collegiumban, a segesvári szász gymnasiumban és a kolozsvári ev. ref. főiskolában, az egyetemet Kolozsvárt és Budapesten végezte. Katonai szolgálatát Budapesten a cs. és kir. 24. vadászzászlóaljnál teljesítette mint önkénytes; tartalékos hadnagygyá a 31. gyalogezredhez neveztetett ki. Előbb nagyszebeni, majd dévai kir. alügyész volt. 1900. ápr. óta vajdahunyadi kir. járásbíró, az ottani ev. ref. egyházközség főgondnoka, az elemi iskolai gondnokság és a székely társaság elnöke, a hunyadmegyei tört. és régészeti társulatnak választmányi tagja.
A kolozsvári Ellenzék munkatársa volt (1880-tól, írt tárczákat, uti leveleket, szini kritikákat, Börne- és Heine-fordításokat) a Függetlenség szini kritikusa volt 1884-ben. Jogtudományi dolgozatai a Jog, Jogtudományi Közlöny és a Büntető Jog Tárában jelentek meg.
Munkája: A vajda-hunyadi várról. Három fejezetben. I. Vajda-Hunyad. II. A vajda-hunyadi vár és urai. III. A Hunyadiak. Déva, 1902.
Századok 1902. 596. l. és önéletrajzi adatok.
