Nagy László,
Nagy László,
ev. ref. lelkész, Nagy Ferencz, szintén lelkész, az 1848–49. szabadságharcz egyik kimagasló alakja és Kiss Borbála fia, szül. 1836. nov. 27. Sepsi-Gidófalván. Tanulmányait Nagy-Enyeden kezdte, azonban a szabadságharcz kitörésekor az iskola bezáratott és ő is hazament szüleihez. A szabadságharcz alatt Gábor Aron sepsi-szent-györgyi tölténygyárában önkéntes munkás volt. A szabadságharcz gyászos vége után atyját halálra ítélte az önkényuralom, ezen ítélet kegyelem útján négy évi josefstadti börtönre változtatott s a családra szomorú sors következett. Nagy sanyarogva 1851-től Székely-Udvarhelyen, 1853. szeptembertől a nagy-enyedi Bethlen-collegiumban folytatta s végezte be tanulmányait. A hittanszak két utolsó évét az akkor még Kolozsvárt összpontosított theologiai facultáson 1858. végezte. 1862. aug. 19. és 23. papi vizsgát tett. Az 1862–1863. iskolai évre a kolozsvári ev. ref. főgymnasium V. osztályának vezetője (segédtanára) lett, hol a görög és latin nyelvet tanította. 1863. aug. ösztöndíjjal Utrechtbe ment, Kovács Albert későbbi pesti theologiai tanár társaságában; az egyetem látogatása mellett társával együtt a szünidők alatt beutazta Hollandiát, Belgiumot és Brüsselben tanulmányozták a műkincseket; a nyári szünidő alatt Párist látogatta meg és a Collège de France előadásait hallgatta; 1864. szept. 13. megalapította a párisi magyar egyletet. Hat hónapi párisi tartózkodás után azon év szept. 14. haza utazott Szilágy-Somlyóra, hol szept. 27. lépett a templomi szószékre s ugyanott karácsony másod napján pappá választották; 1865. febr. 9. foglalta el papi állomását. A romban hevert egyházi épületeket átalakíttatta, kényelmet és jólétet teremtve; létrehozta a községi iskolát, mely ma már négy férfi s ugyanannyi nőtanítóval mintaiskolája Szilágyvármegyének. 1869-ben Bánffy Elek báró és Hubert Iván támogatásával létesítette a krasznamegyei Szilágy-Somlyón székelő takarékpénztárt; 1871-ben pedig báró Bánffy Elekkel megteremtette a szilágy-somlyói kisdedóvót. A politikai téren is működött mint a Tisza-párt híve. Legkiválóbb munkája a dézma verifikálása a szilágysági 23 egyházban, melylyel az egyházak jövőjét biztosította. 1867-ben egyházmegyei aljegyző, 1869. tanácsbiró, 1881. ápr. 3. főjegyző lett, 1884. márcz. 30. egyházmegyéje közfelkiáltással esperessé választotta. 1886-ban az egyházkerületi közgyűlés az igazgatótanács tisztével ruházta fel. 1888-ban konventi taggá, 1889-ben közügyigazgatóvá választották meg. Szilágy-Somlyón a közügy barátaival együtt megalapította a könyvnyomdát és hirlapot indított meg. Szilágymegye közigazgatási tagja is volt. Meghalt 1893. máj. 2. Szilágy-Somlyón.
Czikkeket írt az Erdélyi Prot. Közlönybe (melynek keletkezése óta munkatársa volt), az Ellenzékbe s a Szilágy-Somlyóba; egyházi beszédei a Prédikátori Tár I. és II. kötetében (1871–72.); a Szilágy-Somlyóban (1888. 30. sz. Diószeghy Miklós).
Munkái:
1. Közönséges egyházi beszédek. Kolozsvár, 1875.
2. Emlékbeszéd Deák Ferencz felett. Kolozsvár, 1875. (Krasznamegye közgyűlési határozata folytán nyomatta ki).
3. Ünnepi és közönséges egyházi beszédek. Szilágy-Somlyó, 1885. (az 1. és 3. sz. munkákat Kis Albert és Viski Pál társaságában írta s adta ki. Utóbbiban hat beszéde van).
Szerkesztette s kiadta a Szilágy-Somlyó cz. társadalmi hetilapot 1883-tól 1890. decz. elejéig.
Dőmény József, Zsinati Emlékkönyv. Székesfehérvár, 1882. 205. lap.
Ország-Világ 1890. 7. sz. arczk., 51. sz. arczk.
Szilágy-Somlyó 1893. 18., 19. sz.
Szilágy 1893. 19. szám.
