Nagy László (bokszegi),
Nagy László (bokszegi),
kir. tanácsos és tanfelügyelő, szül. 1816. jún. 9. Kúnhegyesen (Nagy-Kunság); a gymnasiumot Debreczenben, a bölcseletet Nagy-Kőrösön Warga János alatt végezte; a jogi és hittani tanfolyamra Debreczenbe tért vissza s ott végezte 1838-ban. Ezután Érmihályfalvára ment ki rektornak. Kitöltvén ott három évét, a Gencsi-háznál magánnevelőséget vállalt. Idejét egészen a nevelés- és tanítástan elméleti és gyakorlati tanulmányozásának szentelte. 1852-ben a kisujszállási algymnasium igazgatótanárául hivatott meg. Eleinte csak maga volt egyedül a tanár; de buzgólkodásainak sikerült az intézetet úgy szervezni s oly virágzásba hozni, hogy négy év mulva már hatodmagával működhetett. 1858-ban a nagy-körösi ev. ref. tanítóképző igazgatójául választatott meg, mely intézet az ő vezetése alatt csakhamar az első rangú paedagogiai intézetek egyike lőn az országban. A tanítók képzése érdekében írt tankönyveivel e téren elismert tekintélyt szerzett magának. Az 1868. népiskolai törvény megalkotása s a tanfelügyelői intézmény szervezése után b. Eötvös József felhivására átvette a tolna- és baranyamegyei tankerületek vezetését. 1872-ben a pestmegyei tanfelügyelőségre helyeztetett át és 1874-ben a Jászkun-kerületi tanfelügyelői teendőkkel is megbízták. A túlságos munkateher is siettette végét. Meghalt 1875. máj. 6. Budapesten.
Czikkei a Prot. Népiskolai Közlönyben (1866. A fegyelem gyakorlásáról); a Néptanítók Lapjában (1868. Az olvasás tanítása népiskoláinkban és könyvism., 1889. A tanítóképzőintézeti tanárok országos egyesülete sat.)
Munkái:
1. Beszéd és értelemgyakorlatok a helv. hitv. népiskolákbani használatra. Tanítóknak vezérkönyvül, tanmódszeres modorban. Sárospatak, 1863. (1865-ben a helv. hitvallásuak egyetemes tanbizottsága elsőrangú díjra érdemesíttette és az összes népiskolákba tankönyvül fölvette; e művet 1869-ben átdolgozott kiadásban a közoktatási kormány is elfogadta, államdíjjal jutalmazta s országszerte bevett tankönyvvé tette a szerző által hozzá csatolt Vezérkönyvvel együtt).
2. Magyarország története kapcsolatban az általános történet legfőbb vonásaival. Nagy-Kőrös, 1863. (Ballagi Károlylyal együtt. 2. kiadás, 1865., 6. k. 1877., 7. k. 1882., 12. k., 1885., 27. k. 1894. Nagy-Kőrös).
3. Vezérkönyv a beszéd- és értelemgyakorlatok tanításában a népiskolák I. és II. oszt. számára. Buda, 1870. (Bpest, 1899.).
4. Nyelvtani gyakorlókönyv a népiskolák I–IV. osztálya számára. Buda, 1870. (Ism. Néptanítók Könyve 1889. Németre is lefordította Nemessányi János. Buda, 1870. és Budapest, 1873., 1882. és tótra Zaymus Gábor. Buda, 1872. és Egry Gábor. Bpest, 1875. Németre, tótra és vendre is lefordíttatott. Buda, 1871.).
5. Vezérkönyv a magyar nyelvtan tanításában a népiskolák I.-IV. osztályai számára. Buda, 1870. (Németűl, tótúl és vendűl is megjelent. Buda, 1871. Buda, 1877. átdolgozta Komáromi Lajos, jav. kiadás 1882., 1893. Buda. Ism. Néptanítók Lapja 1891.).
Szerkesztette a Protestáns Népiskolai Közlönyt (kiadta az egyetemes ref. tanügyi bizottság). Sárospatak, 1866. nyolcz füzetét.
Néptanitók Lapja 1869. 433., 1872. 485., 1875. 133. l. (Gyertyánffy István), 1883. 794. l.
Kiss Áron, Tudósítás a nagy-kőrösi tanitóképezdéről 1873. 8., 9. l., A nevelés és oktatás történeti Kézikönyve 195., 267. l. és A magyar népiskolai tanitás története 191., 230. l.
Vasárnapi Ujság 1875. 19. szám (Nekr.), 20. sz. arczk. (Szász Károly).
Petrik Könyvészete.
Verédy Károly, Paedagogiai Encyclopaedia. Bpest, 1886. 650. l.
Uj M. Athenás 302. lap.
M. Könyvészet 1894.
Pallas Nagy Lexikona XII. 918. l. (Kiss Áron) és gyászjelentés.
