Nagy Virgil,
Nagy Virgil,
építész-főmérnök, kir. műszaki tanácsos és műegyetemi magántanár, szül. 1859. Temesvárt; atyja Nagy Innoczencz törvényszéki elnök volt, anyja a franczia Barthelemy-St.-Hilaire családból származott; felsőbb tanulmányait 1876-tól a bpesti műegyetemen végezte, hol több évig mint tanársegéd működött. A magyar közoktatási kormány kiküldetésében művészi tanulmányutat tett Európában és ezután a műegyetemen az általános műtörténelem magántanára lett. Építészeti pályázatokon számos díjat nyert; alkotásai közül említésre méltók a losonczi városháza, a mezőtúri református templom, a budapesti Ferencz József-híd művészeti kiképzése; az eskütéri híd építészeti alakítása is az ő tervei szerint készül. A magyar mérnök- és építész-egyletnek sok évig jegyzője volt; jelenleg választmányi tagja. A koronás arany érdemkereszt tulajdonosa.
Czikkei a M. Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében (1886. A milanói székesegyház, két tábla rajzzal, 1887. Betonfödémek, 1890. Egy római kath. plébániatemplom pályaterve, 6 tábla rajz., 1892. Lucca della Robbia és iskolája, 11 szövegábr., Nehány spanyolországi műemlék sat.); írt még más szaklapokba is.
Munkája: A monumentalis falfestmény. Tanulmány. Bpest, 1892. Fénynyom. rajzokkal.
A kir. József-műegyetem tanárai és hallgatói. Bpest, 1883. 65. l.
M. Könyvészet 1892.
Ország-Világ 1897. 40. sz. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 310. l.
