Naláczy István (naláczi báró).
Naláczy István (naláczi báró).
birtokos, N. Károly (kinek atyja, N. József főkormányszéki tanácsos, a bárói czímet nyerte) és Feleki Kata fia, szül. 1770-ben Nagy-Enyeden; végletekig űzött cynismussal, rendesen ágyában élt, hol olvasott. Ha útról jött s olvasmányát nem végezte be, szekerével együtt magát is a kocsiszinbe tolatta. Különben tanult, eszes ember volt és a marosmenti Bábolnán élt. Az olvasáson kívül egyetlen szenvedélye a gúnyversek irogatása volt és ezekben megcsipkedte kora minden szereplő emberét. A feleségét (b. Balintith Ilonát) sem kimélte, a kiről cynikus síriratot csinált. Vendégszeretete páratlan volt. Vasárnaponként a vidék minden katonatisztjét vendégül látta. Meghalt 1844. ápr. 26. Bábolnán. Vele a bárói ág kihalt.
Költeménye az erdélyi Múzeumban (III. 1815.).
Munkái:
1. Nagy erdélyi fejedelemség gubernátora groff Bánffy György, udvari cancelláriussa groff Teleki Sámuel, fő kincstartója groff Háller Gábor halhatatlan érdemű urak, ő excellentiájoknak el nem felejthető, nagy kegyelmű áldott urainknak hazánk volt erőss oszlopainak. Hármas gyász örök emlékezetére. Apotheosis. Hely és év n. (Költemény).
2. Gubernator groff Bánffy György hütös társának groff Pálm Joséfa nem felejthető áldott emlékezetére. (Kolozsvár), év n. (Költ.).
Egy költeményét: Az aranyos és mellyéki fő király birájának gróff Thoroczkay Pál urnak ajánlva aug. 28. 1812. Kanyaró F. közölte az Aranyosvidékben (1894. 50. sz.).
Nemzeti Ujság 1844. 37. sz.
Kővári László, Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvár, 1854. 193., 194. l.
Kazinczy Ferencz, Erdélyi Levelek. Budapest, 1881. (Nemzeti Könyvtár XII.).
Petrik Bibliogr.
Aranyosvidék 1894. 50. sz. (Kanyaró Ferencz).
Budapesti Hirlap 1901. 355. sz.
