Nemes Benjamin,
Nemes Benjamin,
ev. ref. espereslelkész, szül. 1829-ben Tornyos-Pálczán (Szabolcsm.) régi papi családból; ősei már a XVII. század elején lelkészkedtek és családjából ma is több pap van Szabolcs-, Bereg-, Szatmár- és Biharmegyében. Hét éves korában a halasi iskolából Sárospatakra került, hol befejezte tanulmányait. 1848-ban Nyir-Bogdányban lett orgonista-tanító. Itt négy évet töltött és 1852-ben Anarcsra ment Vay Gyula házához nevelőül. 1853-ban haza kellett mennie Tornyos-Pálczára gyengélkedő atyja mellé helyettesnek, mely minőségben hat évet töltött. 1859-ben meghalt atyja s ő ennek helyére választatott, hol 1861-ig hivataloskodott, mely évben csere útján Nyir-Bogátra ment. Egyházmegyéjében mint al-, 1879-ben mint főjegyző 17 évig szerepelt, utóbb Kozma József halálával esperesnek választatott. Egyházlátogatási körútjában fűtetlen szobában kellett hálnia, áthűlt és gyógyíthatatlan betegséget kapott, mely 1880. jan. 23. sírba vitte.
Czikkei a Prot. Egyházi és Iskolai Lapban (1858–79. különösen a dogmatica és zsinat tárgyában, esperesi székfoglalója is).
Munkái:
1. Népszerű egyházi tanítások. Debreczen, 1863. I. kötet.
2. Népszerű egyházi beszédek. Miskolcz, 1870. (Az I. munkának II. kötete. Ism. Mitrovics, Egyházi Szónoklattan. Sárospatak, 1878. 113. l.).
Prot. Egyh. és Iskolai Lap 1880. 6. szám.
Uj M. Athenás 304. l.
Petrik Könyvészete.
