Nendtvich Károly Miksa (cserkuti),
Nendtvich Károly Miksa (cserkuti),
orvosdoktor, műegyetemi tanár, a m. tud. akadémia rendes tagja, szül. 1811. decz. 31. Pécsett (Baranyam.), hol atyja N. Tamás gyógyszerész volt; a gymnasium három osztályát 1821–24-ig ugyanott járta, a többi hármat és a bölcseletet 1824–29-ig Kézsmárkon. 1829-ben Pestre jött, hol az orvosi tanulmányokat hallgatta 1835-ig. 1836-ban orvosdoktor lett, majd szülész és szemész. Az orvosi tudományok hallgatása mellett a növénytannal is foglalkozott, melyet még atyja társaságában, ki szenvedélyes növény- és lepkegyűjtő volt, Pécsett kedvelt meg. A kezdetben művelt tudományhoz nem maradt hű; elhatározására döntő befolyással volt, hogy az 1836–37. tanévben az egyetemen a növénytan és chemia tanára Schuster János mellé került tanársegédnek. 1840–1843-ig magánelőadásokat tartott a gyógyszerészeknek és orvosoknak a vegytanból és természetrajzból. 1840. szept. 30. tanársegédi állásától megvált, ellenben a chemiából és a természetrajzi tárgyakból az előkészítő tanfolyamot még 1843-ig megtartotta. Kossuth Lajos által felszólítva, hogy a magyar országos iparegyesületnél vasárnap és ünnepnapokon az iparosok számára népszerű előadásokat tartson a vegytanból, azokat 1843. decz. 6-tól 1847-ig magyarul és németül megtartotta. 1845. nov. 22. a m. tudom. akadémia megválasztotta levelező tagjának (1858. decz. 15. rendes tag lett). 1847. okt. 24. kineveztetett a József-műegyetemhez a vegytan tanárának. Minthogy előadásait rögtön megkezdeni nem lehetett, tanulmányainak, különösen chemiatechnologiai ismereteinek kiegészítése végett külföldi útra ment; útját Bécscsel kezdte s Berlinnel végezte, közbeejtette Prágát, Drezdát, Lipcsét, Hallét, Jénát, Braunschweigot és Göttingát. Egyrészt labatoriumok berendezését, a labatoriumokban való dolgozás módját tanulmányozta; másrészt, a hol huzamosabb ideig tartózkodott, eljárt a chemiai s physikai előadásokra s a jelentékenyebb iparvállalatokat szemlélte meg. Az 1848. eseményei Berlinben érték, midőn Stahli Ignácztól, Magyarország protomedicusától, a pesti egyetem orvoskari igazgatójától haza hívatott, hogy az egyetemen a chemiából magyar előadásokat tartson. Párisi útjáról tehát lemondott, hazajött a chemia helyettes tanárának. Ápr. 1. kezdte meg előadásait és jún. 18. a magyar kormány az egyetem rendes tanárának nevezte ki. Az egyetemen az előadások megszünvén, ugyanott előadásokat tartott a hadi tudományokra készülők számára. Ezen tanfolyamnak Windischgrätz bevonulása vetett véget. Midőn a magyarok visszafoglalták Budát, ismét visszahelyeztetett előbbi állásába, azonban a világosi fegyverletétel után Haynau letette hivatalából; hadi törvényszék elé állították és egy évi fizetésétől megfosztották. 1850-ben Geringer ismét visszahelyezte műegyetemi (akkor ipartanoda) tanszékére; ekkor az előadásokat németül tartotta. 1855-ben utazást tett Kárász Imre és Csernovics Arzén társaságában Amerikába, hol az éjszak-amerikai államok nagy részét bejárta. 1857-ben a József-ipartanoda József- műegyetemmé alakult; ekkor N. a specialis chemia rendes tanára lett. Az intézet 1873-ig maradt Budán az egyetemi nyomda helyiségében, ekkor Pauler Tivadar miniszter Pestre helyezte át. 1866-ban a párisi világkiállításra küldték ki, melyről jelentést adott be a miniszteriumhoz; 1873-ban pedig a bécsi világkiállításhoz az ipar- és kereskedelmi miniszter ifj. Zichy József mellé jurornak nevezte ki; működése jutalmául ő felsége kir. tanácsossá nevezte ki. 1881-ben élete 70. évének jubileuma alkalmából, midőn nyugalomba vonult, a magyar kormány a III. osztályú vaskoronarenddel tüntette ki és a magyar nemességet kapta, Pécs városa pedig díszpolgárának nevezte ki. 1884–87-ig országgyűlési képviselő volt a zurányi (Mosonm.) kerületből antisemita programmal. 1889-ben ismét nagyobb útra vállalkozott: Olaszországon át Tunisba, majd Algirba utazott, honnét Spanyolországon át jött haza. A kir. m. természettudományi társulatnak alapító és választmányi tagja, a pesti magyar és bécsi birodalmi földtani, a jénai ásványtani és a pfalzi gyógyszerészi és iparműi társulatok levelező tagja volt. Mint a budai ág. ev. egyház presbytere nagy tevékenységet fejtett ki s egyháza körül maradandó érdemeket szerzett. Meghalt 1892. júl. 5. Budapesten.
Czikkei a következő hirlapokban, folyóiratokban és évkönyvekben jelentek meg: Orvosi Tár (1841. Az állati testek himenynyel, arsenicum, való megétetésének vegytani vizsgálata, 1842. Iváni kőeső); M. Term. Társ. Évkönyve (I. 1841–45. A muraközi hagymádfalvi asphaltok vegybontása, A horvátországi meteorkő vegybontása, II. 1845–50. Magyarország legjelesebb kőszéntelepei vegytani és műipari tekintetben, III. 1851–56. Borsod-Tapolczai ásványvíz); M. Orvosok és Természetvizsgálók Munkálatai (III. 1843. Az úrvölgyi és rézbányai, arragla, arragonit, VI. 1846. Magyarország kőszenei és azok vegytani vizsgálata, VIII. 1847. Hazánk bortermesztőihez: a rézvirág franczia mód szerinti előállításáról, X. 1865. Az éleny allotropiai állapotairól, A salétromsavas Ammon képeztetése és annak előjötte a természetben, A köneny feléléleg igen érzékeny kémszereiről és annak gyakori képeztetéséről); Deutsch. Naturf. Versamml. Bericht (1843. Ueber eine chemisch-technische Untersuchung des Muraközer und Hegymádfalver Bergtheeres in Ungarn); M. Orvos-Sebészi Évkönyv (1844. A német orvosok és természetvizsgálók 21. gyűlése); a Hetilapban (1845. Felszólítás a magyar kőszénbányák birtokosaihoz, Pécsi kőszén, 1846. Több magyar bányásznak a Hetilap 27. számában megjelent «nehány szavaikra», A pécsi kőszénbirtokosok viszonyai, Hazánk bortermesztőihez, Dr. Nendtvich és a rézvirág, Török János urnak, mint a gazdasági egyesület titoknokának és a M. Gazda szerkesztőjének, Nyilt levél a Hetilap szerkesztőjéhez); M. Tudós-Társaság Évkönyve (VIII. 2. oszt. 1845–1847. A körlég a növény és állatországhozi viszonyaiban, X. 1863. A Temesi Bánság földje gazdasági és műipari tekintetben); M. Gazda (1844. A vegytan földmívelési tekintetben, 1845. A gyümölcstenyésztés állapota Pécs vidékén, 1846. Jelentés a rézvirágnak szőlőtörkölyökbőli előállítása iránt tett kisérletekről); Ipar-Czímtár (1847. A kőszenek); Erdmann, Journ. Prakt. Chemie (1847. Ungarns Steinkohlen in chemisch-technischer Beziehung); M. Akadémiai Értesítő (1847. A xyloidin és lőgyapot, A vegytani magyar műnyelvről és határozat, A muraközi hegyi kátrány isomeriájáról, Az egyaránylatról általánosan, 1860. Némely még meg nem vizsgált hazai kőszenekről, 1861. A kénnek allotropicus állapotáról, A nováki kőszénről, 1854. A növények és állatok táplálása és növéséről, 1856. Amerikai utamnak rövid vázlata, 1859. Magyarország több kőszénfajainak vegybontása, Buda vidékének dolomitja); Sitzungsberichte d. k. k. Akad. d. Wiss. in Wien (1848. Über den goldführenden Sand von Oláhpian, Bericht von Partsch, Platina im Olahpianer Sande); Uj M. Múzeum (1851. A föld jövője geologiai szempontból tekintve, 1851–52. Még egyszer: Tudomány és magyar tudós, Geologiai levelek, ábrákkal, 1853. A természettudományok studiumáról, 1856. Apróbb közlések amerikai utazásáról, Természetrajzi pillantás Éjszak-Amerikára); Szilágyi Virgil Értesítője (1851–52. Geologiai levelek I–V.); Zeitschrift für Natur und Heilkunde (1853. Das Mineralwasser von Alsó-Alap im Stuhlweissenburger Komitate); Pesti Napló (1855–56. Visszapillantás a német orvosok és természetvizsgálók 32. gyülekezetére I–XI., ápr. Polemia a Visszapillantás miatt, 1857., 56., 57., 60. sz. A szláv kérdés az éjszak-amerikai szövetséges álladalmakban, 1858. Nyilt levél dr. Török József tanárhoz a magyar tudományos műnyelv ügyében, 1865. 167. szám. A herendi porczellángyártás); M. Term. Társ. Évkönyve (1857. A borsodtapolczai ásványvíz vegybontása, A budai keserűvíz vegybontása); Budapesti Hirlap (1858. 280., 283. sz. A légkör viszonya a növények és állatok életéhez, népszerű előadás, 1859. 1–22. sz. Tápszereink természete, népszerű felolvasás); M. Sajtó (1858. 79. sz. A «Pesti Napló» szerkesztőségéhez, polemia); Term. Társ. Közlönye (1862. Az agyagosi ásványvíz vegybontása, A kis-zellői és werolniki kőszenek vegybontása, 1863–64. A mennyházai hévvizek, Az ásvány olajok gyulékonyságáról és egyéb viszonyaikról, 1865. A dadai ásványvíz vegybontása, A noszlopi kőszén vegybontásának eredménye, A pázmándi mészkő vegybontása, 1867. A párisi világtárlatban kiállított nevezetesebb ásványokról, Az ammoniak NH3 elégése élenyben, egy előadási kisérlet); Ország (1863. 24., 25., 34. sz. Temesi bánság és szerb vajdaság földje gazdasági és műipari tekintetben); a Hon (1876. 270. sz. esti k. Magyar tankönyvek és a magyar tudományos irodalom); Budapesti Szemle (1876. A szinképi elemzés újabb vívmányai, 1888. Más világok, 1889. Hogyan lett a világ, 1892. Három hónap Afrikában); Függetlenség (1883. 200. sat. sz. A zsidó sajtó) sat.
Munkái:
1. Dissertatio inaug. historico-naturalis exhibens enumerationem plantarum in territorio Quinque Ecclesiensi sponte crescentium, praemisso tractatu generali de natura geognostica montium, deque situ, climate et vegetatione ejusdem regionis. Budae, 1836.
2. Grundriss der Stöchiometrie nebst einem geschichtlichen Überblick derselben für angehende Chemiker und Pharmaceuten entworfen. Budae, 1839.
3. Az életműtlen műipari vegytan alapismeretei. Mindennemű vegyészek és tudománykedvelők számára írta és az iparegyesületi felolvasásokhoz alkalmazta… Számos fametszetekkel. Pest, 1844–45. Öt füzet.
4. Magyarország legjelesebb kőszéntelepei. Vegytani és műipari tekintetben vizsgálta. Pest, 1851. (Különnyomat a kir. m. természettud. társulat Évkönyveiből).
5. Chemischtechnische Untersuchung der vorzüglicheren Steinkohlen-Lager Ungarns. Wien, 1851. (Különny. a bécsi akadémia Sitzungsberichtjeiből).
6. A vegytan elemei. Regnault Victor eredeti munkája nyomán. Pest, 1854. 83 fametszettel. (Ism. Budapesti Hirlap 1854. 607. sz. P. Napló 1855. I. 302., 303. sz. 2. jav. és tetemesen bőv. kiadás. Pest, 1865.).
7. Grundriss der allgemeinen technischen Chemie für Oberrealschulen und technische Lehranstalten… I. Abth. Metalloide. II. Abth. Metalle. III. Abth. Organische Chemie. Pest, 1854–58. 149 szövegbe nyomott fametszettel. Három kötet.
8. Amerikai utazásom. Egy földabroszszal és három kőrajzzal. Pest, 1858. Két kötet. (1864-ben a m. tudom. akadémia Marczibányi mellékdíját nyerte).
9. Az ó-bébai ásványvíz vegybontása és hazánk ásványvizeiről általánosan. Pest, 1860. (Különny a M. Tudományos Akadémia Értesítőjéből).
10. A temesi bánság földje gazdasági és műipari tekintetben. Pest, 1863. (Különny. a M. tudományos Akadémia Évkönyveiből).
11. Az 1867. párisi világkiállítás vegytani osztálya. Pest, 1869. (Közlemények a földm.-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszterium köréből. I. 5.).
12. A vegytan alapelvei. A tudomány újabb nézetei szerint írta és főleg a műegyetemi hallgatók igényeihez alkalmazta. Pest, 1872. Egy szinnyomatú képpel és több szövegbe nyomott fametszettel.
13. Frivaldszky Imre életrajza. Pest, 1872. (Értekezések a term. tudom. köréből, III. 3.).
14. Kubinyi Ferencz és Ágost életrajzuk. Pest, 1875. (Értek. a term. tud. kör. VII. 12.).
15. Die Thermen von Stuben in geschichtlicher, chemischer und therapeutischer Beziehung. Pest, 1878.
16. Die Judenfrage in Oesterreich-Ungarn. Eine kulturhistorische Studie. Pest, 1884.
17. Emlékbeszéd Wöhler Frigyes akadémiai külső tag felett. Bpest, 1884. (Emlékbeszédek II. 5.).
18. A Beregmegyében levő bilasovicsi Irma-forrás ásványvizének vegyelemzése. Pest, 1885. (Értek. a term. tud. kör. XV. 6.)
19. A vámfalusi és turvékönyi ásványvizek vegyelemzése. Pest, 1885. (Ért. a term. tud. kör. XV. 6.).
20. Magyarország ásványvizei. Pest, 1885. (Ért. a term. tud. kör. XV. 11.)
21. A parádi enargit. Pest, 1887. (Mathem. és természettud. Közlemények XIV. 4.).
22. Az Akadémia tekintélye és a fővárosi sajtó. Pest, 1888. (Ism. Budapesti Hirlap 348. sz. P. Napló 348. sz.)
23. Nyilt levél dr. Schlauch Lőrincz nagyváradi püspök ő excellentiájához, mint a magyar orvosok és természetvizsgálók Nagy-Váradon 1890. aug. 16–20-ig tartott 25. vándorgyűlése elnökéhez. Pest, 1891.
24. A jezsuita nevelés következményei. Pest, 1892.
Arczképei: kőnyomat a Vereby Soma Honpolgárok Könyvében (Pest, 1872) és fénynyomat Hőgyes Emlékkönyvében (Budapest, 1890).
Danielik, Magyar irók II. 226. l.
Jelenkor, Encyclopaedia 36. l.
Poggendorf, J. C., Biogr.-liter. Handwörterbuch. Leipzig, 1859. II. 269. h.
Kanitz, Aug., Versuch einer Geschichte der ungar. Botanik. Halle, 1865. 203. lap.
Toldy F., M. Nemzeti irodalom története.
Vereby Soma, Honpolgárok Könyve. Pest, 1872. VII. kőny. arczk.
Szinnyei Könyvészete.
Egyetértés 1882. 6. sz.
M. Lexikon (Somogyi) XII. 566–73. l. (Önéletrajz).
Függetlenség 1882. 6. szám, 1884. 265., 266. sz. (N. és Jókai).
Egy antiszemita sajtóper. Nendtvich Károly az esküdtszék előtt és Rácz Géza vádbeszédei. Bpest, 1884.
Budapesti Hirlap 1884. 250., 1886. 51. sz., 1892. 187. sz.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Könyvészet 1891.
Vasárnapi Ujság 1892. 29. sz. arczk.
Akadémiai Értesítő 1895. (Ilosvay Lajos).
Pallas Nagy Lexikona XIII. 105. l. (Nuricsán József).
Hőgyes Endre, Emlékkönyv. Budapest, 1896. kőny. arczk. és gyászjelentés.
