Neumann Ármin,
Neumann Ármin,
jogi doktor, udvari tanácsos, ügyvéd, egyetemi rendkívüli tanár és országgyűlési képviselő, szül. 1845. febr. 14. Nagyváradon; középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte; atyja N. Sámuel fiából papot akart nevelni s Deutsch Dávid balassa-gyarmati orthodox rabbi oktatta a talmudban, Boroszlóban pedig a rabbi-seminarium növendéke volt. Azonban csakhamar Berlinbe, majd Bécsbe ment jogi tudományok tanulására. 1868-ban jogi doktorrá avatták Budapesten, 1869-ben pedig ügyvédi oklevelet nyert és Pápán telepedett le, hol az izraelita hitközség jegyzője is volt; 1870-ben Székesfejérvárra költözött, hol felolvasásokat tartott a kereskedelmi csarnokban a keresked. törvényről. 1882-ben a budapesti egyetemen a kereskedelmi és váltójog magántanárává képesíttetett és minden héten felrándult az egyetemre előadásainak megtartására. 1884-ben Budapestre helyezte át irodáját. 1887-ben Bereczk város országgyűlési szabadelvűpárti képviselővé választotta; azóta ezen kerületet képviseli; Bereczkváros díszpolgárává is megválasztotta. Beszédei a szeszadó-törvény tárgyalása alkalmával, valamint a valutáról és az adóreformról, nemkülönben az egyházpolitikai törvények tárgyalása alkalmával közfigyelmet ébresztettek; felszólalt több jogi, pénzügyi és gazdasági kérdésben is. 1898 óta a codificationális bizottság tagja. E minőségben szerzett érdemeiért udvari tanácsosi czímet nyert. A szabadalmi ügynökök vizsgálati biztosa. Tagja az igazságügyi és közgazdasági bizottságnak. A jogászgyűléseken mint előadó szerepelt. 1889. a jogászgyűlésen a II. szakosztály alelnökévé választották meg és ugyanazon évben az egyetemen elnyerte a rendkívüli tanári czímet.
Szakczikkeket írt a Nemzetbe, Pester Lloydba, Egyetértésbe és a Neues Pester Journalba; a Jogtud. Közlönyben (1871. Az északnémet büntetőtörvénykönyv, 1800. A fuvarozó felelőssége elveszés vagy megsérülés által okozott kárért, 1881. A keresk. törvény 463. §-a, 1886. könyvismert., 1887. Ellentétes határozatok illetékességi ügyekben, 1888. Az új védjegy-törvényjavaslat sat.); a M. Pénzügyben (1893. A szövetkezetek reformja); a Nemzetgazdasági Szemlében (1895. A cheque és annak törvényhozási szabályozása sat.); a Pallas Nagy Lexikonának is munkatársa volt.
Munkái:
1. A kereskedelmi törvény magyarázata. Bpest, 1878., 1880., 1882. Három kötet. (2. telj. átdolg. k. Bpest, 1892–97. Két kötet 4 részben.).
2. A biztosítási ügylet a magyar kereskedelmi törvény szerint. Bpest, 1882. (Különny. a M. Kereskedelmi törvény magyarázata III. kötetéből).
3. Az életbiztosítás lényege és jogi természete. Bpest, 1881. (M. Jogászegyleti Értekezések 3.).
4. Valutánk rendezéséről. Bpest, 1891.
5. A védjegyek oltalmáról szóló törvény magyarázata. (1890. II. t. cz.). Bpest, 1892. (Különny. a Kereskedelmi törvény magyarázata II. kötetéből.)
6. A korlátolt felelősségre alakult társaságokról szóló 1892. német birodalmi törvényről. Bpest, 1893. (M. Jogászegyleti Értekezések VIII. 77.).
M. Könyvészet 1886., 1891–93., 1895., 1897.
Budapesti Hirlap 1887. 173. sz.
Kiszlingstein Könyvészete.
Egyenlőség 1891. 3. sz.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 134. l.
Ország-Világ 1900.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1891. 391. l.
Vasárnapi Ujság 1902. 11. sz. arczk.
