Nopcsa Elek (felső-szilvási báró),
Nopcsa Elek (felső-szilvási báró),
erdélyi kanczellár, N. Ferencz és osztoniczai Csóka Mária fia, szül. 1775. márcz. 14.; előbb Hunyad vármegyénél kezdte hivataloskodását, hol szép tehetségei és bő ismeretei folytán 1816-ban főispán, 1819. kormányszéki, 1822. udvari tanácsos, 1831. szent István-rend keresztese, 1832-ben kir. táblai elnök, 1834. az országos rendek elnöke, 1837. erdélyi udvari főkanczellár és val. b. titkos tanácsos lett; 1844-ben a Leopold-rend nagy keresztjét kapta s nyugalomba lépett. Végre 1855. decz. 31. a szent István- és Leopold-rendek szabályainál fogva ausztriai birodalmi báróságra emeltetett. Meghalt 1862. nov. 28. Bécsben.
Beszéde, melyet az erdélyi ország rendeihez intézett 1837-ben, a pozsonyi Alveare (Méhkas) cz. folyóiratban van (Cursus I. Vol. II. 1847.).
Nagy Iván, Magyarország Családai VIII. 161., 162. l.
M. Tudom. Értekező 1862. II. 496. l.
M. Nemzetségi Zsebkönyv I. Főrangú Családok. Bpest, 1888. 380. lap.
Kazinczy Ferencz Levelezése VII. 352. l. és gyászjelentés.
