Nopcsa Ferencz (felső-szilvási báró),
Nopcsa Ferencz (felső-szilvási báró),
főispán, a főrendiház tagja, Nopcsa László főispán és első neje szent-léleki Kozma Ágnes fia, előbbinek testvérbátyja, szül. 1815. márcz. 14. Farkadinán (Hunyadm.); neveltetését a Theresianumban nyerte, 1834-ben hadnagy lett a herczeg Schwarzenberg nevét viselő dsidás ezredben; 1836-ban a Radetzky nevét viselő huszároknál főhadnagygyá, majd kapitánynyá lépett elő, de 1843-ban bucsút mondott a katonai pályának, melyen 1840-től 1842-ig egyszersmind Károly Ferdinand főherczegnek udvari kamarása volt. Megválván a katonai szolgálattól, mint magánzó élt és nagyobb utazást tett külföldön; különösen Olaszországban tartózkodott hosszabb ideig s Velenczében levéltári kutatásokat tett, hogy a magyar történelemre vonatkozólag gyűjtsön adatokat. A közpályán 1861-ben tünt fel először, midőn az alkotmányos megyék visszaállításával Hunyadmegye főispánja lett, mely székben atyja László 1848-ig vezette a megye ügyeit. 1867-ben az ő felsége körüli miniszteriumba lépett mint államtitkár, de ez állásától nemsokára megvált, Erzsébet királyné főudvarmesterévé neveztetvén ki, mely méltóságáról 1894-ben aggkorára való tekintettel lemondott. Cs. és kir. kamarás és val. belső titkos tanácsos. 1873-ban a Lipót-rend nagy keresztjét nyerte. A főrendiház újjászervezésekor kineveztetett annak tagjává.
Régi okleveleket közölt a M. Tudom. Értekezőben (1862. II.). Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Arczképe: Kőnyomat, Marastoni J. rajza a Hajnalban (1867.)
Nagy Iván, Magyarország Családai VIII. 161., 162. lap.
Hajnal. Album. Pest, 1867. 128. l. arczk.
M. Nemzetségi Zsebkönyv. Főrangú Családok. Bpest, 1888. 381. l.
Vasárnapi Ujság 1894. 49. szám.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 209. l.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1901. 170. l.
Szerencs János, A Főrendiház Évkönyve. Bpest, 1902.
