Novac Soranul Mózes,
Novac Soranul Mózes,
görög kath. lelkész, szül. 1806-ban Hátszegen (Hunyadm.); Balázsfalván két gymnasiumi osztályt végzett; a többit Gyulafehérvárt tanulta végig, a jogra pedig Kolozsvárra ment. 1825-ben Váradon hallgatta a theologiát, egyúttal sokat búvárkodott a püspöki és seminariumi könyvtárban; népének származását kutatta. 1830. okt. 31. pappá szentelték s azután (Össiben, Nagyváradon, Füzegyen, majd 1836-ban oda hagyva Biharmegyét, Papp-Bikón, Közép-Homoródon, Nántőn s Oláh-Bonintában lelkészkedett, minduntalanul küzdve mostoha viszonyaival, melyektől csak 1862-ben bekövetkezett halálával szabadulhatott.
Az irodalomtörténet főleg költői érdemeinek következtében vesz róla tudomást. Vergilius Aeneisének fordításával hét évig foglalkozott, de ezekből csak mutatványok jelentek meg a Gazeťa Transylvaniei melléklapjában; ugyancsak itt láttak napvilágot Ovidiusból eszközölt fordításai.
Smitziklás Gábor tiszteleletére írt egy latin ódát 1834-ben.
Rumén imakönyvet adott ki görög kath. hívek számára 1843-ban.
Kéziratban maradtak: Mythologiai magyarázatok a görög és latin classikusokhoz; Szótára, melyben a nevezetes férfiak, völgyek, hegyek sat. neveit gyűjtötte össze; úgyszintén egyházi beszédei.
Márki Sándor, Bihari román irók. Nagyvárad, 1880.
