Novák Sámuel,
Novák Sámuel,
ág. ev. lelkész, szül. 1816. máj. 18. Tarnóczon (Liptóm.); tanult Gömörben, Kézsmárkon és Eperjesen; tanító volt Szent-Péteren. 1839. júl. 19. pappá avattatott Lőcsén; segédlelkész volt Nyiregyházán három évig, egy és negyed évig Liptó-Szent-Miklóson. 1843. szept. Alsó-Kubinba ment kisegítő lelkésznek, 1846-ban ugyanott megválasztották rendes lelkésznek és 1866-ban árvai esperesnek. 1848- 49-ben csatlakozott a tót mozgalmakhoz; midőn Görgey el akarta fogatni, kimenekült Galicziába; a szabadságharcz után visszatért lelkészi hivatalához és a hozzá menekült honvédeket segítette. 1887-ben nyugalomba vonult és helyét fia foglalta el. Meghalt 1895. jan. 3-án Alsó-Kubinban.
Munkája: Tri kazné, ktoré pri rozličnych priležitostiach. Turócz-Szent-Márton, 1880. (Három egyházi beszéd).
Novák S. Pál, Dejepis… 52. l.
Evang. Egyházi Szemle 1895. 1. sz. és a m. n. múzeumi könyvtár példányáról.
