Nyáry Béla (nyáregyházi báró),
Nyáry Béla (nyáregyházi báró),
cs. kir. kamarás és országgyűlési képviselő, előbbinek és felső-kubinyi és nagy-olaszii Kubinyi Jozéfa legifjabb fia, szül. 1845-ben Pesten; ugyanitt végezte tanulmányait előbb Gönczy Pál nevelőintézetében, majd az ev. ref. gymnasiumban. Mint egyetemi hallgató a cs. kir. hadsereg III. huszárezredébe lépett; az olaszországi hadjáratban részt vett és a custozzai ütközetben annyira kitüntette magát vitézsége által, hogy Albrecht főherczeg maga tűzte fel mellére a tiszti érdemkeresztet és a napiparancsban is dicsérettel emlitették. Az olasz hadjárat befejezte után főhadnagyi ranggal hagyta el a katonaságot. 1877-ben cs. kir. kamarási czímet nyert és 1879-ben feleségül vette Radvánszky Antal báró leányát Máriát és bagonyai (Hontm.) birtokán telepedett le, hol a cholera kitörése alkalmával saját költségén gyógyíttatta és személyesen is ápolta a betegeket; így népszerűségre jutva, az ipolysági, majd a korponai választókerületet képviselte az országgyűlésen, hol a szabadelvű párt híve volt. Hontvármegye törvényhatósági bizottságának tagja s a barsi evang. ref. egyházmegye főgondnoka volt. Meghalt 1900. jan. 7. Varsányban (Hontm.).
Több gazdasági czikket írt; ezek közül a disznóoltásról írt czikke figyelmet keltett.
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
M. Nemzetségi Zsebkönyv. Főrangu családok. Bpest, 1888. I. 382. l.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1892. 285. l.
Vasárnapi Ujság 1900. 23. sz. (Nekr.) és gyászjelentés.
