Nyáry Jenő (nyáregyházi báró),
Nyáry Jenő (nyáregyházi báró),
cs. és kir. kamarás, miniszteri osztálytanácsos, a főrendiház háznagya, a m. tudom. akadémia tiszteleti tagja, előbbinek testvéröcscse, szül. 1836. febr. 29. Bagonyán (Hontm.); a bölcseletet és jogot a pesti egyetemen hallgatta s már fiatal korában kiváló érdeklődést mutatott a régészeti tanulmányok iránt Kubinyi Ferencz nagybátyjának befolyása és vezetése alatt. Átvévén nógrádvármegyei pilinyi birtokát, ott nagyterjedelmű és gazdag őstemetőt fedezett fel. Megbarátkozva Rómer Flórissal, vele együtt folytatta kedvelt kutatásait, e czélból beutazta Felső-Magyarországot és több helyütt (Domaháza, Sőreg, Lapujtő, Szihalom, Dolány) ásatásokat eszközölt. 1861 óta a főrendiház tagja s 1874-től jegyzője, 1885 óta élethossziglan beválasztott tagja (és jelenleg háznagya); 1864. ápr. 24. kir. kamarássá neveztetett, 1867. a koronázás alkalmával aranysarkantyús vitézzé is avattatott, és tagja volt a koronát átvivő országos küldöttségnek, tagja most is a legfőbb fegyelmi biróságnak. 1874-ben a földmívelési miniszteriumban tiszteletbeli titkárrá és 1880. osztálytanácsossá neveztetett ki. E közben számos külföldi renddel is kitüntették; többek közt a török Oszmanie- és Medsidie-rendek középkeresztese, a belga Lipót-rend, az olasz szent Móricz- és Lázár-rendek, a braziliai Rózsa-rend lovagja s a portugál Krisztus-rend csillagos középkeresztese. 1870 óta a m. történelmi társ. igazgató-választmányi tagja; 1874 óta a felső-magyarországi múzeumegylet tiszteletbeli tagja; a békésmegyei régészeti és mívelődéstörténelmi és a tiszafüredi rég. társulat tiszteletbeli tagja (1878); a régészeti és embertani társulat másodelnöke (1878), jelenleg elnöke; az országos heraldikai és genealogiai társulat igazg. választmányi tagja (1883); a gömörmegyei múzeum-egylet vál. tagja (1883.); a M. Földhitelintézet felügyelő bizottságának is tagja. A m. tudom. akadémia 1883. máj. 17. levelező taggá választotta (1885. márcz. 9. tartotta székfoglalóját: A bronzkultura Magyarországban cz. 1889. máj. 3. lett tiszteleti tag és 1897-ben az archaeologiai bizottság elnöke).
Czikkei a Századokban (1869. Régészeti jelentés, 1870. Az ó-básti pogányvár és 1869–71. Régészeti levelek); az Archaeologiai Értesítőben (III. 1870. A lapujtői pogánytemető, A hontmegyei kőeszközökről táblázatok, A pilinyi régiségekről, IV. 1870–71. A domaházi halmokról, VI. 1872. A sőregi várhegyen talált régiségekről); az Arch. Közleményekben (IX. 1873. A pilinyi Leshegyen talált csontvázakról); a párisi Compte Rendu-ben (1876. Les hommes de l'age de la pierre dans la caverne d'Aggtelek).
Munkái:
1. Az aggteleki barlang mint őskori temető. Bpest, 1881. (Monumenta Archaeologica V. I. Kossuth Lajos ezen munkáról kimerítő tanulmányt írt 1882-ben az Archaeol. Értesítőben).
2. Pulszky Ferencznek ötven éves írói működése jubileumára 1834–1884. az országos régészeti és embertani társulat megbizásából. Bpest, 1884. (Henszlmann Imre, Torma Károly és Havas Sándorral együtt).
Kéziratban: Gömörmegyei leletek a bronzkorból; Magyarország selyemtenyésztésének története.
Magyar Nemzetségi Zsebkönyv. Főrangú Családok. Bpest, 1888. I. 382. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 280., XVIII. 356. l.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1901. 140. lap.
Szerencs János, A főrendiház Évkönyve. Bpest, 1902. II.
