Odescalchi Arthur (szerémi herczeg),
Odescalchi Arthur (szerémi herczeg),
főrendiház tagja, cs. kir. kamarás, O. Ágost hg. és Zichy Anna grófnő fia, szül. 1836. júl. 21. Szolcsányban (Nyitramegyében); tanulmányait Pozsonyban, majd a lipcsei, pesti és bécsi egyetemeken végezte. Az absolutismus idejében sokat tartózkodott külföldön, különösen Svájczban, hol anyai nagynénjei, gróf Batthyány Lajosné, a kivégzett első magyar miniszterelnök özvegye, és Károlyi György grófné töltötték száműzetésük napjait. Utóbb Rómába ment, hol a Lamoricière franczia tábornok alatti pápai hadseregben vállalt szolgálatot. Az 1860. hadjáratban részt vett és 1861-ben csapatja feloszlatása után visszatért hazájába, s midőn a magyar honvédséget felállították, századosi ranggal ebbe lépett. Az 1878. választások alkalmával a tapolczai kerület országgyűlési képviselőjévé választotta függetlenségi programmal; többször fölszólalt különösen az erdészeti szakkérdések körül. A bukovinai székelyek legutóbbi hazatelepítésének actióját ő vezette. Az 1884. választások alkalmával kerületében kisebbségben maradt; de 1886-ban a vág-vecsei kerületben pártonkívüli programmal képviselővé választatott. 1887-ben már nem lépett fel. A lángoló hazafiságon kívül, bizonyos romantikai hajlam az, a mi őt kiválóan jellemzi. Huzamosabb ideig lakott Balháson (Somogym.), hová birtokaira tótokat telepített, a kik mind megmagyarosodtak. Midőn somogyi birtokáról Szkiczóra költözött, ezt középkori lovagmodorban, szekereken, lóháton, csatlósok kíséretében tevé; kastélya is egészen középkori modorban van berendezve vízárkokkal, mellvédekkel körülvéve s van benne egy fegyverterem rendkívül gazdag fegyvergyűjteménynyel a legrégibb időből. A bástyaszerű mellvédről két ágyú néz alá, melyek nevezetes vendég érkeztére mindig eldördülnek, mire az egész udvari cselédség középkori ősmagyar öltözetekben siet a fogadásra. Nagy előszeretettel viseltetik a történeti tudományok iránt; a történelmi, heraldikai s genealogiai és az országos régészeti társaságnak igazgató-választmányi tagja; a jeruzsálemi szent János-rend vitéze. Első neje Lopresti Eugenia bárónő, második neje Erdődy Valéria grófnő, harmadik neje Zichy Julia grófnő. Lakása: Szkiczón (Barsm.).
Czikkei a Századokban (1873. Gersei Petthő Sára ingóságainak jegyzéke 1580-ból, Gr. Draskovich Johanna-Mária gr. Erdődy Miklósné női hozománya 1652-ből, Két főrangú magyar érmész a XVII. században: Draskovich Miklós és Gáspár, 1874. Istvánffy Miklós alnádor levele gróf Draskovich Jánoshoz Komáromból 1606. május 25-én); a Turulban (1890. Tapolcsányi János sírköve Kis-Tapolcsányban); a Történelmi Tárnak is munkatársa. Országgyűlési beszédei a Naplókban (1878–1881) vannak.
Munkája: Emlékek Bars vármegye hajdanából, Bpest, 1892. (Szerémi névvel).
Több éve dolgozik az Árpád- és Anjou-kori magyar családok Onomastikonán, mely az e korbeli okmányokban előforduló magyar neveknek teljes gyűjteménye lesz; nemcsak száraz nevek lajstroma, de a nevek történeti levezetésével és ha képviselője történeti személy volt, ennek rövid életrajzával.
Századok 1872. 709. lap.
Vasárnapi Ujság 1883. 15. sz. arck.
M. Nemzetségi Zsebkönyv. Főrangú családok. Bpest, 1888. 11. l.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 336. l. (Dézsi Lajos).
Sturm Albert, Országgyülési Almanach. Bpest, 1901. 141. l.
