Oláh Gusztáv (landséri),
Oláh Gusztáv (landséri),
orvosdoktor, elmegyógyintézeti igazgató, Oláh László ügyvéd és Burchard-Bélaváry Otilia fia, született 1857. jan. 10. Eperjesen. Már két éves korában teljesen árván maradt; nagybátyja Burchard-Bélaváry Konrád nevelte; középiskoláit Egerben, az egyetemieket Bécsben végezte, hol 1881-ben orvosdoktori oklevelet nyert; 1881 óta mint elmegyógyintézeti orvos, 1889 óta pedig mint igazgató a Budapest-angyalföldi magyar királyi állami elmegyógyintézetben működik; az igazságügyi orvosi tanács tagja, a párisi société medico-psychologique levelező tagja, a budapesti kir. törvényszék orvosa.
Czikkei aTermészettudományi Közlönyben (1883. Az ízomérzetekről, 175. füz. A szervérzetekről, 1885. Koponya és lélektan); az Orvosi Hetilapban (1835. Koponya és lélektan, 1886. A tanuló ifjuság elmebetegségeiről, Adatok az elmebetegségek physikalis tüneteihez, A hűdéses butaság előző és bekezdő szakához); a demographiai congressus 1886. kiadványában (De causes socio-biologique de la, démene paralitique); a Közegészségügyi Szemlében (1889. A társadalom physiologiája, előadás); a Nemzeti Nőnevelésben (1893. A tanuló leányok elmebeli gyöngélkedése, előadás); a Klinikai Füzetekben (1894. Defect elméjű kalandorok); a Gyógyászatban (1899. Ujabb vizsgálati módszerek az elmekórtanban); a Psych. Wochenschriftben (1899. Baulich-psychotherapeutische Grundprinzipien bei Errichtung einer modernen Irrenanstalt, magyarúl a Gyógyászatban, Zur Frage der Grösse und Benennung der Irrenanstalten); a Ritti Comptes Rendus-jében (1900. Passage entre la vie ordinaire et la maison d'aliénés, előadás a párisi elmeorvosi congressuson); a Vasutban (1903. A traumás neurosis, előadás); a Ribol, IV. Congrés int. de psychologie cz. munkájában (Partielle Bewustlosigkeit mit totaler Amnesie, előadás); a m. orvosok 1897. trencséni vándorgyűlésén (Az elmebuvárlat jövő utai, előadás).
Munkái:
1. A lángész és az elmekór. Két előadás. Budapest, 1885. Ábrával. (Népszerű természettudományi előadások gyűjteménye 47.).
2. Az elmebetegápolás, különös tekintettel Magyarország elmebetegügyére. Közalkalmazásban levő orvosok számára. Budapest, 1889.
3. Az elmebetegek jogvédelméről. Budapest, 1898. (M. Jogászegyleti Értekezések XVI. 2.)
4. Az elmebetegségek orvoslása. Budapest, 1903.
A Zeitschrift für Psychiatrie und Neurologie társkiadója.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Könyvészet 1895.
Corvina 1903. 13. sz. és önéletrajzi adatok.
