Osváth Lajos,
Osváth Lajos,
ev. ref. lelkész, szül. 1830. jan. 3. Kondón (Borsodm.), hol atyja Osváth Dániel levita-tanító volt; a miskolczi ev. ref. lyceumban tanult, majd nevelő volt; 1848–1849-ben a veres sapkások zászlóaljában mint altiszt végig küzdötte a szabadságharczot. Aradnál elfogták az osztrákok és besorozták; azonban sikerült megszöknie s bujdosott. Az 1852 amnestia után folytathatta tanulói pályáját és hittanhallgató lett Debreczenben. 1857-ben köztanító, majd 1861-ig püspök-ladányi rektor lett. Ezután segédlelkész volt Hódmezővásárhelyen és 1864 végén Hajnal Ábel békési esperes mellett. 1867. febr. 7. Nádudvaron lelkészszé választatott, hol 1890. márcz. 29. meghalt.
Czikkei a Nemzeti Képes Ujságban (1863. Kirándulás a Kőhátra Máramarosmegyében); az Ország Tükrében (1863. A görög festészet történeti átnézete, 1864. A rómaiak fényűzése és pazarlása); a Hölgyfutárban (1864. A cambridgei tanuló, beszély, Egy korhely halála, Boz Dickens után); a Hazánk és a Külföldben (1867. Karaffa Antalnak halála, Ugocsa non coronat); a Vasárnapi Ujságban (1866. A régi rómaiak lakházai, 1867. Ferenczvölgy Máramarosmegyében).
Debreczeni Prot. Lap 1890. 15. sz. és a. m. n. múzeumban levő hírlapokból.
