Paál Sándor (kézdi-polyáni),
Paál Sándor (kézdi-polyáni),
polgáriskolai tanár, P. István és Bögözi Anna nemes lófő-székely eredetű birtokos szülők fia, szül. 1875. júl. 10. Kézi-Polyánban (Háromszékm.); neveltetéséről, miután szülei elszegényedtek, nagybátyja Paál Kapisztrán János szent Ferencz-rendi szerzetes és kolostor-főnök gondoskodott. 1884-től Marosvásárhelyt és Csík-Somlyón tanult, hol a gymnasium négy osztályát és a róm. kath. tanítóképzőt is végezte. 1894–95-ben gyakorlat végett tanítói állást vállalt Magyar-Soókon (Nyitram.); ezután Csík-Somlyón megszerezte az elemi iskolai tanítói oklevelet. Tanulmányait a budapesti paedagogiumban folytatta a nyelv- és történettudományi szakon, és itt tanára Király Pál buzdította az irodalomra. 1898-ban végezte a Paedagogiumot, a mikor mint polgáriskolai tanár a trencséni polgári iskolánál nyert alkalmazást, 1899-ben pedig a breznóbányai állami polgáriskolához neveztetett ki.
Az 1900. aug. elején megindult Garamvidéke cz. lap aug. 21. sz. Társadalmunk vezérczikkével lépett fel, mely egyszersmind kezébe juttatta a bukás szélén álló lapot, mely két hónap mulva megerősödött és sikeresen küzd a pánszláv áramlatok ellen; november 11-től az év végéig a lap felelős szerkesztője is volt; azóta főmunkatársi czímmel vezeti a lapot, melyben eddig 122 czikke jelent meg; költeményeket is ír a Garamvidékébe; a M. Nyelvőrben és a Polgári Iskolai Közlönyben is jelentek meg czikkei.
Munkája: A székely nép. Breznóbánya, 1904. (Sajtó alatt).
Önéletrajzi adatok.
