Pacor Albert (karstenfelsi és hegyaljai),
Pacor Albert (karstenfelsi és hegyaljai),
cs. és kir. altábornagy, szül. 1834. jan. 30. Sátoralja-Ujhelyen (Zemplénm.); a bécs-ujhelyi katonai akadémiát elvégezve, 1852-ben mint hadnagy a cs. és kir. 39. gyalogezredhez osztatott be. 1856-ban elvégezte a hadi iskolát és főhadnagygyá kinevezve, a vezérkarhoz osztották be, a hova mint I. oszt. százados 1859-ben végleg áthelyeztetett. Az 1859. olasz hadjáratban részt vett és Magentánál tanusított kiváló működéseért a III. oszt. vaskoronarendet kapta. Az 1866. hadjáratban Königgrätznél súlyosan megsebesült és az itt szerzett érdemeiért a katonai érdemkeresztet nyerte el és ugyanezen évben őrnagy lett. 1869-ben a dalmácziai lázongás elnyomásánál az ottani csapatok vezérkarának főnöke volt. 1871-ben alezredessé s nemsokára a lembergi hadparancsnokság vezérkari főnökévé neveztetett ki. 1873-ban átlépett a m. kir. honvédséghez és itt a honvédelmi miniszteriumba osztatott be mint ügyosztályvezető, mely állásában 1874 máj. 1. ezredessé neveztetett ki. 1876-ban Kassán dandárparancsnok lett, 1879. máj. 1. vezérőrnagy, 1881 a VI. honvéd-kerület parancsnoka s 1884 máj. 1. altábornagy. Állomáshelyétől távol, Bécsben, a hol súlyos bajára eredménytelenül keresett orvoslást, 1885 nov. 23. fejezte be tevékeny életét.
A Ludovika Akadémia Közlönyének levelezője volt.
Munkája: A védtörvény revisiója. Budapest, 1878. (Különnyomat a Ludovika Akadémia Közlönyéből).
Budapesti Hirlap 1885, 325. sz.
A Ludovika Akadémia Közlönye 1899. 677. l.
Kiszlingstein Könyvészete és gyászjelentés.
