Pados János,
Pados János,
orvosdoktor, rom. kath. plébános, szül. 1820. jún. 21. Duna-Földvárt (Tolnam.); a gymnasiális osztályokat Budán s Kőszegen, a bölcseletet Pesten végezte. 1836-ban a fehérmegyei papok közé vétetett fel és a theologiát Székesfejérvárt 1840-ig hallgatta; de fiatal kora miatt csak 1843. jún. 21. szenteltetett fel. Azalatt, mint aldiakonus, a püspöki udvarban b. Barkóczy László mellett szertartó volt. Felszenteltetvén, előbb káplán Bogdányban, később újra a püspöki hivatalnál szentszéki jegyző volt. Székesfejérvárt az önkéntesekhez állott és mint tábori pap részt vett a pákozdi és schwechati csatákban: ezután Görgei fővezérsége alatt levonult Komáromba s itt az önkéntesek feloszlattatván, visszatért Székesfejérvárra. Gaál Eduárd császári biztos üldözése elől menekülendő, 1849-ben besoroztatta magát Kmetty hadtestébe közvitéznek, hol a X. honvédzászlóaljban szolgált mint őrmester a világosi fegyverletételig. Az oroszok elfogták, de megmenekült, bujdosása után azonban mégis az Újépületbe került. A haditörvényszék elítélte hat évi várfogságra vasban. Munkácsra vitték, hol másfél évet töltött; onnét Olmüczbe, hol szintén másfél évig volt fogva. 1853-ban amnestia útján kiszabadult. Püspöke Károlyi György gróf fiai: Gábor, Tibor és István nevelésére rendelte Csurgóra. A nevelés bevégzése után azon gondolata támadt, hogy az orvosi tudományok megtanulása után elmegy Ázsiába történelmi kutatások végett. Tehát 1861-ben orvosnövendék lett és 1867-ben letette a szigorlatokat. Megszerezte az útlevelet és elindult; azonban Budapesten új püspöke, Jekelfalusy lebeszélte szándékáról és azonnal kinevezte zsámbéki plébánosnak és helyettes esperesnek. A kath. autonomia kongresszusának jegyzője volt. Ennek meghiusulása is elkedvetlenítette, azért 1872-ben visszavonult minden egyházi és polgári hivataloskodástól és előbb tanulmányi útra kelt és sorra megtekintette a kontinens nevezetesebb orvosi intézeteit; azután Zalamegye egyik zugában, a Badacsony tövében, Nemes-Tördemiczén húzta meg magát, hol szerény birtokának és az orvosi gyakorlatnak jövedelméből élt 1892-ben történt haláláig. A m. nemzeti múzeumnak becses régiségeket és 100 frtot hagyott.
Czikkei a Nemzeti Ujságban (1847. 558. szám. Ismét Szent Gellért hegye); a Családi Lapokban (1854. Közlemények Montesquieu munkájából: Elmélkedések ... A rómaiak politikája a vallásban), az Új M. Múzeumban (1857. Csurgói természeti nevezetességek), a M. Akad. Értesítőben (1857. Kunhalmok Csurgón), a Delejtűben (1858. Kőcsákány Kis-Teesen Veszprémm., 1858–1861. Schwalbach sat. útirajzok); a Hölgyfutárban (1859. Nyílt sorok Felletár Emilhez); a Pázmány Füzetekben (IV. 1859. Szent Katalin napjára); az Ifjúsági Plutarchban (II. 2. 1860. Károlyi Antal); az Idők Tanujában (1860. 3. sz. vezércikk), a Gyógyászatban (1866. Az 1831. keleti hányszékelés, 1872. Nyavalyatörés, 1873. Sáp, Bakteriumok, Rostdagok és habarczok a méhben, Terhesség, szülési akadályok, A méhüszögről, Hang- és szóláshiány, 1874. Pár szó a Basedow-kórról); az Erdészeti és Gazdászati Lapokban (1867. Közlemények a Tiszafáról); írt a Religióba is, többnyire névtelenül vagy P. J. jegygyel; az Egyetemes M. Encyclopaediájnak is munkatársa volt.
Munkái:
1. Egyházi beszéd, mellyet ő szentsége IX. Pius pápa által hirdetett jubilaeum alkalmával a székesfejérvári főtemplomban bőjt III. vasárnapján 1847. mondott. Székesfejérvár.
2. A hit szava a koporsónál. Néh. Kovács Károly urnak, mélt. gróf Károlyi urfiak nevelőjének temetésekor, Csurgón, Szentmihály hava 9. 1853. U. ott.
3. A keresztény hit szerzője az Úr Jézus. Nagybőjti egyházi beszédekben fejtegette. Pest, 1854.
4. A rómaiak nagysága és hanyatlása. Azoknak politikája a vallásban. Montesquieu után magyarította. U. ott, 1856.
5. Myrtuslombok. (A belső czímlapon: Költeményfüzér). U. ott. 1861. (2. bőv. kiadás. Bpest, 1880. Ism. Ország-Világ 1881. 70. l.)
6. Szécsény Pál kalocsai érsek életrajza. Pest, 1862.
7. Értekezések Titus Livius római történeteinek X első könyve fölött. Machiavelli Miklós után ford. U. ott, 1862.
8. Úti jegyzetek levelekben. Ugyanott, 1863.
9. Beszélgetések gyermekemmel a vallás első fogalmairól. U. ott, 1864.
10. Utazási napló. Budapest, 1890. (1869. és 1872-ben Törökország, Németország, Dánia, Svéd és Norvégország, Finnland, Oroszország).
Danielik, M. Irók II. 243. l.
Schematismus Cleri Weszprimiensis 1876.
Károly János és Nyirák Sándor, Emlékkönyv. Székesfehérvár, 1877. 281. l.
Petrik Bibliogr. és Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Könyvészet 1890.
1892: Ambrus József, Paphonvédek Albuma 120. l., Budapesti Hirlap 182. sz., Gyógyászat 28. sz., Vasárnapi Ujság 28. szám. (Nekr.).
M. Sion 1893. 707. l. és Önéletrajza a Kertbeny Károlyhoz 1880. okt. 4. irt levelében (a m. n. múzeum kézirattárában).
