Paget János,
Paget János,
esq. orvosdoktor, földbirtokos, P. János szintén földbirtokos és Hunt Anna fia. szül. 1808-ban Thorpe Satchville faluban (Leicestermegye, Angolország); az unitárius York-Collegeban tanult 1823–1826-ig; tanulmányait az edinburgi egyetemen végezte be. Orvosi pályára készült és az orvosi diplomát kitünő eredménynyel nyerte meg, de mint gyakorló orvos soha sem működött. Tanulmányainak bevégzése után Párisba ment a kórházak tanulmányozása végett, hol a koleráról írt értekezésével az első díjat nyerte meg. Később Olaszországban járt szintén tanulmányúton és itt 1835. véletlenül megismerkedett a magas míveltségű báró Wesselényi Polyxenával, özvegy báró Bánffy Lászlónéval, kit később nőül is vett és Gyéresen telepedett le. 1835–36-ban beutazta Magyarországot és Erdélyt, mely utazásáról kétkötetes munkát adott ki. Beutazta ezután még Görög- és Törökországot Batthyány Lajos gróf társaságában. Ugyanekkor ismerkedett meg gróf Széchenyi Istvánnal is, kivel, valamint az erdélyi szereplő s Magyarország többi vezérférfiaival szoros összeköttetésben élt. Gyéresen angol ízlés szerint kastélyt építtetett; körülvette parkkal és megkezdette mintaszerű gazdálkodását. Különösen kitűnt az állattenyésztés, a különböző angol fajok meghonosítása által. Kiváló előszeretettel foglalkozott a szőlőmíveléssel. Vagyonilag folyton gyarapodott s újabb birtokokat szerzett úgy Erdélyben, valamint Bihar- és Hevesmegyében is, Kolozsvárt pedig nagy házat vásárolt. Az 1848–49. szabadságharczban tevékeny részt vett karddal és tollal. Az angol sajtót P. értesítette minden mozzanatról. Mint Bem tábornok egyik szárnysegéde a Szeben melletti első balsikerű ütközetben részt vett, valamint a város bevételénél is jelen volt. Nagy Enyed elpusztítása után kis csapatával a menekülő vidéki magyarok védelmére kelt és egy nagy oláh tábor ellen sikerrel küzdött és személyes bátorságának is jelét adta. A függetlenségi harcz lezajlása után nejével együtt Angolországba menekült. Csak 1855-ben térhetett ismét vissza gyéresi kastélyába, hol mindent földúlva talált; az oláhok gazdag könyvtárát és irományait a kertjében levő tóba dobták. Visszatérése után működésének új korszaka kezdődött. Mívelődésünket előmozdító minden üdvös kezdeményezésben részt vett. Saját gazdaságának mintaszerű berendezése mellett éltető lelke lett a gazdasági téren kifejtett társulati szellemnek és tevékenységnek ... Egyik megalapítója volt az erdélyi lovaregyletnek és a kolozsvári lóversenyeknek, mitől az erdélyi lótenyésztés nagy lendületet nyert. Más téren megindította a kiváló nemes-tenyészállatok beszerzésére alakult társulatot, melynek érdekében maga közbenjárt Angolországban. Az erdélyi pinczeegylet alakulásában is részt vett. Az erdélyi gazdasági egyletnek előbb rendes, később alapító tagja volt. A magyar nyelvet annyira elsajátította, hogy az Erdélyi Gazdába gyakran írt a mezei gazdaságról és különösen annak szőlőszeti s borászati ágáról. Közhasznú munkássága elismeréseül az 1878. párisi világkiállítás után a franczia becsületrend keresztjével tüntették ki, a magyar király pedig a II. oszt. vaskoronarenddel jutalmazta. A magyar unitáriusok is hálával vannak emléke iránt, mert neki köszönhető azon testvéries viszony, mely a magyar unitáriusokat az angol unitáriusokkal szorosabban egybe fűzte. Kolozsvárt 1876-ban angol társalgó kört alapított és annak mintegy 2000 kötet könyvet ajándékozott. Angolra fordította Kovács Istvánnak az erdélyi unitáriusokról írt vázlatát, mely 1846-ban Beard R. J., Unitarism. cz. művében Londonban megjelent. Boldog családi életet élt, azonban két fia közül az egyiket 12 éves korában vesztette el, a másik P. Olivért 1863-ban halt meg. Paget János 1892. ápr. 10. Gyéresen húnyt el; Ferencz József unitárius püspök tartott fölötte gyászbeszédet.
Czikkei az Erdélyi Gazdában (1869–70. Borászati közlemények, 1871. Karó helyett drót, A szőlőeke rajzmintákkal, Észrevételek, 1872. Bortermésünk 1871-ben, J. Pulliat szőlőmívelése Chirublesben, Mi kilátás van a jövő szüretre? 1874. Erdélyi pezsgőbor); a Borászati Füzetekben (1871. Boresztendőnk 1870-ben, A szőlők ekével megmunkáltatásáról).
Munkája: Hungaria and Transylvania, with remarks and their condition social political and economical. London, 1839. Rajzokkal. (2. kiadása. U. ott, 1855. Németül; ford. E. A. Moriarty. Lipcse, 1842. Ism. Blätter für Geist, Gemüth und Vaterlandskunde 13., 14. sz., a Hasznos Mulatságok 52–56. sz. és Hazánk. 1858. I. kötete, mely a Széchenyi Istvánról írt fejezetet egész terjedelmében közli. 2. kiadás. U. ott, 1845.).
Rézmetszetű arczképe Morellitől: Kovács Jánosnak Pagetről kiadott két munkájában.
Ujabbkori Ismeretek Tára V. 654. l.
Petrik Bibliogr.
Nemzet 1892. 105. sz. esti k.
Unitarius Közlöny 1892. 106, 1893. 90. lap.
Kovács János, Paget János esq. életírata. Kolozsvár, 1893. arcz. és In memoriam. John Paget esq. U. ott, 1893.
Kolozsvár 1893. 45. sz. és gyászjelentés.
