Paksi Ábrahám (szathmári),
Paksi Ábrahám (szathmári),
ev. ref. püspök, szül. 1725-ben Marosvásárhelyt, a hol tanulni is kezdett, míg 1734-től Sárospatakon folytatta iskoláit. Ezek befejeztével külföldre ment, hol 1751 végén franekerai, 1783 őszén pedig az utrechti egyetem hallgatói közé lépett. Hazájába 1754. visszatérve, három évig a tokaji, 19-ig a kazinczi, azután a mezőkeresztesi lelkészi állásban működött. Miután előbb a borsodi egyházmegye jegyzői, majd esperesi tisztét viselte s egy ideig egyszersmind a tiszáninneni egyházkerületnek generalis notariusa és ez időben a budai zsinat tagja is volt, 1792. szept. püspökké választatott. Meghalt 1797. márcz. 6.
Munkái:
1. Halotti tanitás Vag Judit özv. Vass Dánielné felett. Kolozsvár, 1772.
2. A nagy Fréderiknek Elisiumát előadó könyvnek tetemesebb mételyei kimutattatnak oly véggel, hogy az Izraelnek erőtelenebb juhai azoknak befalásoktól iszonyodjanak. Philadelphia, 1789.
3. A mennyei haza felé utazó hiveknek bujdosó énekei. Kassa, 1794.
5. Az örökkévaló királyhoz ... nyujtandó alázatos könyörgések. U. ott, 1794.
Üdvözlő verset írt Ouwens (1752.) és Vriemoet (1753.) franekerai tanárokhoz rektori állásuk elfoglalásakor.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára III. 252. l.
