Pál notárius. Anonymus
Pál notárius. Anonymus
krónikájának prologusa e szavakkal kezdődik: «Pdictus magister ac quondam bone memorie gloriosissimi Bele regis Hungarie notarius N. suo dilectissimo amico, uiro uenerabili et arte litteralis scientie inbuto, salutem et sue peticionis effectum.» A Pdictus-t a kutatók egyrészt P. dictus-nak, másrészt praedictusnak olvassák; a szöveg e szerint vagy egy «P-nek nevezett mester»-ről, vagy egy «megnevezett mester»-ről tesz említést. Azok a kutatók, a kik a «P. dictus» mellett foglaltak állást, a névtelent rendszerint olyan Árpádkori notáriusokkal azonosították, a kiknek neve P betűvel kezdődik. Ebben az irányban Kollár Ádám, a bécsi udvari könyvtár igazgatója koczkáztatta meg az első véleményt, midőn 1771-ben IV. Béla Péter nevű notáriusát szóba hozta. Pray csakhamar kiderítette, hogy e Bélának nem volt ilyen nevű kanczellistája s egyidejűleg kifejezte azt a véleményét is, hogy a névtelen esetleg IV. Béla Pál nevű alkanczellárjával volna azonosítható. Később Katona István I. és II. Béla korával kisérletezett, de mivel P-vel kezdődő alkalmas nevet találni nem tudott, örömmel fogadta azt az 1785-ben kiadott Spiesz-féle híres oklevelet, a melyet III. Béla országos tanácsának egyik tagja, a király egykorinak nevezett notáriusa, Pál erdélyi püspök 1181-ben állított ki (hoc cyrographum factum est a P. Vltrasiluano episcopo). Midőn Katona e Pált szóba hozta, a keresett névtelennel való azonosítás oly meggyőzően hatott, hogy még az éles elméjű Pray is hűtelen lett IV. Béla Pál nevű alkanczellárjához. E tekintélyekkel szemben Szeredai Antal kétkedése és Engelnek az a helyes megjegyzése, hogy a néhainak nevezett III. Bélát ez a Pál püspök nem élte túl, semmit sem használt. Mellette határozottan állást foglaltak Schwartner Márton, Eder József, Szirmay Antal, Molnár János, az oláh Maior Péter, Réső-Ensel Sándor, Fábri Pál és Horvát István. Azok, a kik a névtelent I. és II. Béla jegyzőjének tartották, Pál erdélyi püspök hitelét nem tudták megingatni. Köztük a német Cassel az 1055-iki tihanyi alapítólevél íróját, Miklóst, Foltiny János az 1067-iki Dersy érseket, Fejér György egy 1134-ben szereplő Pétert, Enessy György egy Vilcina Péter nevű egyént, Podhradszky egy 1146-ban szereplő Péter comest, Békey Ödön pedig egy 1143-iki Pált hozott szóba, a nélkül, hogy jegyző voltukat is bebizonyították volna. Cornides szintén II. Béla korának híve volt s a titokzatos szerzőt Benedeknek tartotta, mivel a krónika kezdőszavait Bdictusnak, azaz Benedictusnak olvasta. A baj csak az volt, hogy egy ilyen nevű notárius emléke nem maradt reánk. IV. Béla korának hívei közül Bartal György, Mátyás esztergomi érseket tartotta a krónika szerzőjének, holott Mátyás a tatárjárás vértanuja volt és így «néhai jóemlékezetű» ura halála után krónikát nem írhatott. Az újabb írók közül Marczali Henrik IV. Béla Pous nevű jegyzőjét tartja a névtelennek. Ez túlélte ugyan urát, de ugyane czímen szóba hozhatta volna azt a Pál nevű alkanczellárt is, a kire először Pray terelte rá a figyelmet. Mivel Mátyás Flórián, Pauler Gyula és Sebestyén Gyula múzeumi őr újabban bebizonyították, hogy a névtelen krónikás III. Béla jegyzője volt, nyilvánvalóvá tették azt is, hogy I., II. és IV. Béla kanczellistáival kisérletezni teljesen meddő dolog. Mivel III. Bélának az a Pál nevű jegyzője, a ki utóbb erdélyi püspök lett, urát nem élte túl, Pauler Gyula egy 1181-iki oklevél írója gyanánt szereplő másik Pált azonosított a szerzővel. Sebestyén Gyula azonban kimutatta, hogy ezt az oklevelet nem Pál (Paulus), hanem az a Saul (Saulus) írta, kinek nevét csakis az oklevél kiadói ferdítették el. A másfél százados kutatás utolsó hozzávetése, hogy a krónikát Adorján erdélyi püspök, III. Béla egykori jegyzője s idősb fia (Imre király) politikusa írta 1203-ban Jakabnak, III. Béla ifjabb fia (II. András herczeg) nevelőjének s későbbi kanczellárjának. Ez a meghatározás, a melyet minden, rendelkezésünkre álló adat támogatni látszik, Sebestyén Gyula m. nemzeti múzeumi őrtől származik.
Horányi, Memoria I. 37. l.
Molnár János, M. Könyvház VII. 266. l.
Endlicher, Anonymi Belae regis notarii De Gestis Hungarorum liber. Bécs, 1827.
Sebestyén Gyula, Ki volt Anonymus? I–II. köt. Bpest, 1898. (Az Anonymus-irodalom teljes bibliographiájával).
