Palasovszky Ödön,
Palasovszky Ödön,
az állami órás ipariskolának művezető tanára, P. József tanító (ki tíz éves korában 1834-ben költözött Magyarországba) és Hoffmann Mária fia, szül. 1857. nov. 11. Jászapáthin, hol atyja magániskolájában a középiskola VI osztályát elvégezte és a jászberényi kir. kath. főgymnasiumban vizsgázott. Azután Mohácson (Baranyam.) anyjának testvérbátyjánál Hoffmann Ignácznál órás mesterséget tanult; ennek üzletét később átvette és ugyanott 1882-tól 1890-ig órás mesterséget folytatott. Több kiállításon részt vett munkáival; kiállítási nagy érmet nyert Budapesten 1885-ben és állami ezüst érmek Pécsett 1888-ban. Mohácson megalakította az állami ipartestületet, melynek elnöke is volt, úgyszintén iparhatósági biztos, tanoncziskolai felügyelő városi képviselő sat. Alakított műkedvelő társaságot, ellátta a társaságot könyvtárral, ruhatárral és szervezte az állandó színügyi bizottságot. 1890-ben feloszlatta üzletét és Németországba utazott, hol a nagyobb városokban, úgy Svájczban is az óraipart tanulmányozta. 1891-ben Budapesten telepedett le. Ekkor szerveztek itten órás szakiskolát és pályázati munkája (Fogaskerék és fogastengely egymásközti viszonya) alapján 1892-ben kereskedelmi miniszter kinevezte a szerkezettan és szakrajz tanárává az órás szakiskolához, hol nov. 23. kezdette meg előadásait. 1895-ben a kormány kiküldte Ausztriába s Németországba az iparoktatás tanulmányozására, hol megismerkedett a külföldi óraipari szakírókkal és ezen ismeretség buzdítólag hatott reá, hogy az órás szakirodalommal is foglalkozzék. Az órásiskolát 1898-ban «állami mekanikai és órásipari szakiskola» czímmel átszervezték és kinevezték ezen iskola művezetőjévé s tanította a szerkezettant, szakrajzot és vezeti a gyakorlati tanítást. 1901-ben ismét tanulmányútra küldte a kormány és ő beutazta Németországot és Svájczot. Tervezte s kiszámította a nyolcz napig járó ingás-óra tervrajzait és költségvetéseit, melyek elkészítésére eddig 70 magyar órás jelentkezett és a kész óraművek a jövő évi kiállításon be lesznek mutatva.
1902. aug.-tól állandó munkatársa a Magyar Órások Szaklapjának és 1903. júl-tól szakrovatának szerkesztője. Czikkei: Időmérés az ó korban (Vasárnapi Ujság 1894., Iparosok Olvasó-Tára 1899. VII., VIII., Magyar Órások Szaklapja 1902.); czikkei a M. Órások szaklapjában (1902. Az inga; Erő és munka, A fogódzás, 1903. Jeles órások életrajza: Richard Jean Dániel, Brequet Lajos, Le Roy Gyula, Vízszintes inga, A motorrúgó, A zsinórhenger, Egy kis számtan, Elektromos ezredmásodperczes kronográf, Tengelyek és vastag tengely, Csapok fényesítése, Az országos iparegyesület óriásipari szakosztályának munkaprogrammjáról, A máltai kereszt, Tanulságok, Zsebóráknak helyzetekben való szabályozása, Divatos háziórák, Rotációs inga kompenzálása).
Munkája: Az órák szerkezettana. Első rész: A fogaskerekek, azok szerkesztése és alkalmazása az órákban 52 eredeti ábrával, órások számára. Bpest, 1893. (Kéziratban van a II. rész. Az órák gátszerkezete. III. A szabályozók: Inga, ketyegő.)
A m. n. múzeumi könyvtár példányáról és önéletrajzi adatok.
