Pálffy Károly (tarcsafalvi),
Pálffy Károly (tarcsafalvi),
állami nyug. főreáliskolai tanár, szül. 1849 nov. 11. Tarcsafalván (Udvarhelym.) birtokos nemes szülőktől; középiskoláit a székelykeresztúri algymnasiumban és a kolozsvári unitárius főgymnasiumban 1870-ben végezte s két évig ugyanott theologiát hallgatott. 1872- és 73-ban a kormány állami segélylyel tanügyi tapasztalatok szerzése végett Németországba küldte. 1875 máj. 1. tanári oklevelet nyert Kolozsvárt a német nyelvből és irodalomból s a mennyiségtanból. 1873-ban helyettes tanár lett a székely-udvarhelyi főreáliskolánál, 1875-ben ugyanott rendes tanárrá neveztetett ki. Tíz évig mint az udvarhelymegyei gazdasági egylet és a népnevelési egylet titkára működött. A m. unitárius egyház főtanácsának, az udvarhelymegyei törvényhatósági bizottságnak és az udvarhelymegyei takarékpénztári igazgatóságnak tagja. 1900-ben agyszélütés érte, a miért is nyugalmaztatta magát.
Czikkei a Keresztény Magvetőben (1873. Észrevételek a népiskolai vallástanításról), a székely-udvarhelyi főreáliskola Értesítőjében (1875. Lessing mint epigrammista); írt még tanügyi, társadalmi és közgazdasági czikkeket a régi Nemzetbe s a P. Naplóba névtelenül vagy jegyek alatt.
A székely-udvarhelyi m. kir. állami főrealiskola Értesítője 1893. 29. l.
Vajda Névkönyve 212. l.
