Pálffy Miklós (erdődi gróf),
Pálffy Miklós (erdődi gróf),
kanczellár, országbiró, P. Leopold gróf ezredes és Souches Mária grófnő fia, szül. 1710 szept. 4. Bécsben; 1732-ben lett cs. k. kamarás, 1734 jan. 16-án Magyarország főudvarmestere, 1739 okt. 7. a m. kir. udvari kanczelláriánál tanácsos, erre nézve 1741 okt. 6. letette az esküt és mindjárt a kanczellár után kapott széket; 1745 okt. 5. I. Ferencz császár kegyéből a római birodalmi titkos tanácsosságot nyerte; 1746 jún. 4. Mária Terézia királyasszony decretuma szerint valóságos belső titkos tanácsos; ugyan ez évi júl. 8. váratlanul a kanczelláriai tanácsosságot leteszi, azonban 1758 márcz. 15-én Magyarország főkanczellára lesz; 1759 nov. 13. I. Ferencz római császártól az aranygyapjas rendet kapja; 1760 szept. 28. Pozsonyban mint kir. biztos az ujonnan állított magyar nemes testőrséget felesküdtette. 1762 nov. 27. a kanczellárságról lemondott, valamint a hétszemélyes táblától is bucsút vett; 1765 ápr. 27-én Mária Terézia Magyarország birájává nevezte ki; 1767 júl 30. II. József császár sz. István apostoli kir. rendjének nagykeresztesévé tette. Meghalt 1773 febr. 6. Bécsben.
Munkája: Gróf Pálffy Miklós főkanczellár emlékiratai Magyarország kormányzásáról. Adalék Mária-Terézia korának történetéhez. Kiadta Marczali Henrik. Budapest, 1884. (Értekezések a tört. tud. köréből XI. 9.).
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 63., 79. l.
Kiszlingstein Könyvészete
