Pálfi Zsigmond (várfalvi),
Pálfi Zsigmond (várfalvi),
unitárius püspök, előbb köztanító volt a kolozsvári óvári iskolában, azután pap lett Kolozsvárt a magyar unitárius eklesiában; 1720 után igazgató volt a III. vagy belső magyar-utczai főoskolában, honnét 1724-ben püspökké választatott, mely hivatalát 1737-ben történt haláláig viselte. A tanári széket, az iskolafőnök egykori füljegyzései szerint (Fasc. rer. Scholast. III. 92), külföldi akadémiákról hazaérkezve, 1702 jan. 14. foglalta el: De regimine vitae hominis cz. értekezéssel. Hat diák, mint Graecia, Germania, Latium, Gallia, Polonia és Siculia küldöttje jelent meg, s mindenik diák az illető nemzet nyelvén és nemzeti viseletébe öltözve köszöntötte a tanárt. Siculia humoros fölköszöntőjét is lejegyezte a senior. (Keresztény Magvető 1897. 26. l.).
Munkája: Concio in Exequiis ill. dni Ladislai Kun de Kál, sub hoc titulo: Jobb a hosszú tűrő az erőssnél, és a ki uralkodik ő indulattyán, annál, a ki várost veszen meg. Péld. 16. 32. Kolozsvár, 1733.
Kézirati munkái a kolozsvári unitárius könyvtárban: Oratio Funebris habita in Funere spect. dni Ladislai Pekri. Declamata est oratio in Kutyfalva. 1697. Julii; Conciones plurimae latinae 8. Centruriae; Formulae administrandi coenam dominicam et formulae copulationis matrimonialis; Theologiai kézikönyvet is írt; (Némelyek szerint Petrichevich Horváth Ferencz 1701-ben névtelenül kiadta); Apologiája, magyarból latinra fordította.
Ar. Rákosi Székely Sándor, Unitária vallás történetei Erdélyben. Kolozsvár, 1840. 169. l.
Kanyaró Ferencz és Pálfi Márton szives közlései.
