Pálfy Gyula,
Pálfy Gyula,
nyug. kir. aljárásbiró, P. András és Rácz Eszter polgári állású szölők fia, szül. 1840. okt. 1. Szatmárt; gymnasiumi tanulmányait szülővárosában végezte, hol 1859. aug. a papnevelőbe lépett; de már 1862-ben a jogi pályát kezdette meg Pesten és 1863–65-ben Nagyváradon fejezte be. 1865. szept. a szatmári törvényszéknél jegyző lett és előbb mint kir. aljárásbiró, majd mint telekkönyvvezető szolgált Nagy-Károlyban, később nyugalomba vonult. Vármegyei bizottsági tag, a nagy-károlyi egyháztanács jegyzője s a népnevelési egylet alelnöke volt. Meghalt 1891. jan. 9. Nagy-Károlyban.
Irodalmi működését már a gymnasium felsőbb osztályaiban kezdte meg, midőn feladványait versekben dolgozta ki; mint növendékpap a papnevelőben a Szent Alajos irodalmi önképzőkör tagja volt, hol több legendáját és lyrai költeményét fogadták el ugyanekkor a szatmári lapok és a Vahot Imre Napkeletje, előbb Pap Gyula, majd saját neve alatt közölték verseit. 1864-ben szerkesztette Nagyváradon a Várad cz. jótékonyczélú albumot, melyben négy költeménye megjelent.
Szerkesztette a Szatmármegyei Közlönyt 1876 elejétől 1880 jún. 30-ig és 1882 aug. 13-tól 1884 szept. 14-ig Nagy-Károlyban (különösen a Tárcza rovatot írta).
Bozoky Alajos, A nagyváradi kir. akadémia százados multja. Bpest, 1889. 221–224. lap.
Vasárnapi Ujság 1891. 3. sz. (Nekr.)
Szatmármegyei Közlöny 1891. 2., 1896. 18. sz.
Önéletrajzi adatok és gyászjelentés.
