Palóczy György,
Palóczy György,
ev. ref. esperes-lelkész, szül. 1733-ban Miskolczon; tanulmányait Sárospatakon végezte, azután Bodrog-Keresztúron lett lelkész, honnét 18 évi hivataloskodás után 41 éves korában 1774-ben Liszkára ment. Beteges volt és káplánt nem tarthatott, azért egy második papság felállítását hozta javaslatba Liszkán, a maga fizetése egy részének odaengedésével. Ő maga csupán az esperesi hivatalt, az esketést és keresztelést végezte 1795-ig, a midőn ezt megelőzőleg esperesi s azután lelkészi hivataláról is lemondott és magányba vonult. Meghalt 1805 decz. 27.
Munkái:
1. Lakodalmi köntös, az az: Az idvezitő kegyelmeknek jegyeire, az uri szent vacsorára hivatalos keresztyének eleiben szabattatott szent életnek módja, melly szerént penitentzialis heteken, nem külömben, melly napon az uri szent vacsora ki fog osztogattatni, az után-is mikor onnan ki-oszlanak, vagy arra a szent alkalmatosságra másszor is hivattatnak minden Jésus szövetségesei élni, elmélkedni, könyörögni tartoznak. Melylyet: ahoz való világossággal, szélességgel, együgyüséggel, le-irni, maga-is viselni, másokat is belé fel-öltöztetni igyekezett ... Posony és Kassa, 1777.
2. Állandó élet tüköre, melyből ki lehet nézni azokat a vigasztalásokat, mellyekkel vagy a maga halandóságán, vagy szerelmesseinek kimulásában bánkodó szivét az Isten beszéde megerősíti. Posony, 1779. és 1791.
Sándor István, Magyar Könyvesház 190. l.
Danielik, M. Irók II. 246. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 98. l.
Uj M. Athenás. Bpest, 1887. 387. lap
Petrik Bibliograph.
