Pápai Károly,
Pápai Károly,
bölcseleti doktor, főreáliskolai helyettes tanár, szül. 1861. decz. 20. Pápán (Veszprémm.); középiskolai tanulását is ott végezte, a bölcseletet Lipcsében és Berlinben egy évig, azután Budapesten hallgatta, hol doktorrá avatták. A tanárképző-intézeti gyakorló-gymnasiumban két évig tanitott. Szüleit korán elvesztette, testvérei nem voltak. A m. tudom. Akadémia és a kultuszminiszterium segélyével a vogulok és osztjákokhoz való utazásra szánta el magát. Gyenge szervezete miatt barátai tartóztatták, «Elmegyek, úgymond, valamit kell tennem, hogy magamra vonjam a figyelmet; ha hazajöttem, könnyebben találok valami alkalmazást; hogy gyenge vagyok, azzal nem törődöm, vagy megerősödöm e kivételes életmód, e szokatlan út és edző fáradság által vagy elpusztulok.» El is ment 1888 márcz. 1. Oroszországba, az Uraltól délnyugati Kaukazusra. Utitársa Munkácsy Bernát volt. Szentpéterváron, Moszkván, Kazánon és Permen keresztül a permi kormányzóság voguljai közé a vercheturjei kerületbe értek. A Soszva és Konda folyók partvidékeit átbúvárolták. Ő anthropologiai s ethnographiai tanulmányokat tett, néprajzi gyűjteményt szerzett és vásárolt. Innét tovább az Ob folyóhoz a Surgut és Narüm táján lakó osztjákok közé ment. Velök és szamojed szomszédaikkal is közelről megismerkedett és kiváló eredménynyel végezte be expeditióját; majdnem egy évet töltött ezen messze földön. Midőn megjött, a magával hozott bőséges anyag feldolgozásához fogott, rendezte gyűjteményét, jegyzeteit, melyeknek alapján meg akarta írni a vogulok ethnographiáját; munkája lassan haladt, mert kenyeret kellett keresnie. Ekkor a m. n. múzeumnál kapott valami csekély napidíjjal honorált állást; mint óradíjas tanár is működött; végre 1893-ban a budapesti VI. kerületi főreáliskolában nyert helyettes tanári állást. Betegsége (gyomor-tuberculosis) ellen Görzben keresett enyhülést, hol 1893. nov. 25. meghalt. Sírja fölé barátai s tanártársai emeltek síremléket. A néprajzi társaságnak egyik alapítója s választmányi tagja volt. Lip családi nevét 1881-ben változtatta Pápaira.
Czikkei a Nemzetben (1888. 283. sz. Levél a vogulok földéről, Torech-pául a Lazva mellett), a Földrajzi közleményekben (1889. Jelentése szibériai útjáról Észak Szibériából, 1890. Előleges jelentés a palóczokhoz tett néprajzi kirándulásomról); az Ethnographiában (1890. A vogulok- és osztjákoknál, 1893. A palócz faház), a Hunfalvy-Albumban (1891. A vogul házasság), a Győri Közlönyben (1892. A karancsalji palóczok, lakodalmi szokásaik), az Életben (1892. Egy orosz falu és számüzöttei), az Ehtnolog. Mitteilungenben (1893. Eine Heldensage der Süd-Ostjaken), a budapesti VI. kerületi állami főreáliskola Értesítőjében (1895. Az ugor tipus), az Országos Tanáregylet Közlönyébe és a Revue Geographique-be is írt.
Munkái:
1. A tudat fogalma. Bölcseleti értekezés. Bpest, 1885.
2. A Csepelsziget és lakói. U. ott, 1890. (Különnyomat a Földrajzi Közleményekből. Pályadíjat nyert a Földrajzi társaságnál).
3. Magyar középiskola. U. ott, 1890.
Felolvasást tartott az orsz. középiskolai tanáregyletben: Az ethnographia a középiskolában cz.
Kézirati hagyatéka: A palóczok, néprajzi tanulmány, 15 nyomtatott ívnyi terjedelemben, csaknem készen van; Osztják és osztják-szamojéd hősmondák és regék, fordítások, mintegy 8–10 nyomtatott ivnyi; Vogulok, osztjákok, zürjenek és szamojédek, anthropologiai megfigyelések, mintegy 8 nyomt. ívnyi. Több kötetre terjedő jegyzetek a szibériai útról; a szibériai út részletes naplója, nagyon sok fénykép-fölvétel a tanulmányozott népek és népfajok köréből.
M. Könyvészet 1890.
Kiszlingstein Könyvészete.
1893: Turisták Lapja, Budapesti Hirlap 334. szám., Magyar Hirlap 334. szám, Pesti Napló 339. sz., Fővárosi Lapok 336. sz.
Vasárnapi Ujság 1894. 48. sz. arczk.
Századunk Névváltoztatásai 176. l.
A budapesti VI. ker. áll. főreáliskola Értesítője 1895. (Síremléke) és gyászjelentés.
