Pápay Jeromos,
Pápay Jeromos,
prémontrei kanonok és főgymnasiumi tanár, szül. 1851-ben Pápán (Veszprémm.); elvégezvén az innsbrucki egyetem theologiai tanulmányait, 1875-ben a jászói rendházban a magyar nyelv és irodalom, valamint a bölcselet tanára volt, egyszersmind a rend kormányzójának aktuáriusa, 1876-tól pedig a kassai főgymnasium tanára, hol 1881. febr. 27. meghalt életének 31., áldozópapságának és tanári működésének 7. évében szívbajban.
Czikkei a Kath. Hetilapban (1871–72. beszélyek); a M. Államban (1872–74. Külföldi levelek a tudomány, művészet és társadalmi élet köréből, 1873. Utazás Dél-Tirolban, 1874. A katholikus sajtó szerepe elleneivel szemben, 8 czikk); a Religióban (1875. Haladás a kath. egyházban, A philosophia tanításának szükséges voltáról a papnöveldékben, A psychologia szerepe az egyházi szónoklatban, 1877. könyvism.); a Kassa és Vidékében (1877. A képzelemről); a kassai főgymnasium Jelentésében (1878. A magyar bölcseleti irodalom története Apáczaytól az élőkig, 1880. Beszélgetés tanítványaimmal a szépről); a Felvidéki Tanügyben (1880. A sokoldalúság, Az iskoláztatás, Kazinczy mint paedagogus).
Munkája: Örömdal, melyet mélt. s főt. Schuszter Konstantin kassai megyés püspök úr főpásztori székfoglalásának emlékére mély tisztelettel nyújt a jászóvári premontrei kanonokrend kassai társháza. Kassa, 1877.
Schemastismus canonicorum regularium ... ordinis Praemonstratensis ... de castro Jászó. Cassoviae, 1891. 149., 200. l. és gyászjelentés.
