Papp Artúr
Papp Artúr
debreczeni ev. ref. lelkész, szül. 1849 márcz. 27. Máté-Szalkán (Szatmárm.); ősi papi család sarjadéka, a mennyiben atyja P. István, nagyatyja és szépapja mind az Úr szőlőjében munkálkodtak; a gymnasiumot Szatmárt és Máté-Szalkán az ottani ev. ref. gymnasiumban, akadémiai tanulmányait pedig a debreczeni theologián végezte. Tökéletesítendő magát a theologiai tanulmányokban Bécsbe ment, hol a hittudományi intézet látogatója volt. Haza jövén, atyja mellett mint segédlelkész működött 1871-től 1877-ig, midőn atyja lemondott lelkészi hivataláról és a közbizalom máj. 21. őt emelte a rendes lelkészi hivatalra. Meghalt 1891 máj. 4. Máté-Szalkán.
Írt humorisztikus és más beszélyeket az Üstökösbe s a Szatmármegyei Közlönybe. Czikke az Igazmondóban (1876. 15., 16. szám Egy pap fiú története).
Munkái:
1. Tavaszi virágok. Nagy-Károly, 1878. (Összegyűjtött beszélyei).
2. A máté-szalkai ev. ref. egyház története. Szatmár, 1883.
Uj M. Athénás 518. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
Prof. Egyh. és Isk. Lap 1891. 20–23. sz. és gyászjelentés.
