Pataki Dániel (sárospataki),
Pataki Dániel (sárospataki),
orvosdoktor, szülészmester, erdély-részi országos főorvos, P. Sámuel protomedikus és Mauks Zsófia fia, szül. 1804. márcz. 10. Kolozsvárt; iskoláit a kolozsvári ev. ref. főiskolában végezte s a jogi pályára lépett. 1823-ban a kir. főkormányszéknél gyakornok lett; utóbb az erdélyi kir. táblánál a hazai törvényekben gyakorlati jártasságot szerzett; ekkor legidősebb testvére Sámuel, ki Bécsben orvostanhallgató volt, 1820-ban, atyja pedig 1824-ben elhaláloztak; 12 erdélyi mágnás vállalkozott P. kitaníttatására, ha hajlandó lesz az orvosi pályára lépni, hogy az orvos Patakiak sora meg ne szakadjon; ezen felhívásnak engedve, Bécsben az orvosi tudományokat hallgatta s ott 1830-ban orvosdoktorrá és szülészmesterré avatták. 1831-ben Kolozsvárt cholerajárvány ütött ki; ezért sürgősen hazahívták és alkalma nyilt magát kitüntetni, úgy hogy az erdélyi főkormányszéki egészségügyi tanács tagjává neveztetett ki. A szegény betegek gyógyítását és fölsegélését egyik főfeladatának tekintette. 1839-ben a kolozsvári orvosok között szakegyletet szervezett, melynek időszaki ülésein szakértekezéseket olvastak fel és egyes kóreseteket megvitattak. 1850-ben törvényszéki, 1854. kerületi főorvossá s 1861-ben országos főorvossá és a királyi főkormányszéknél egészségügyi előadóvá neveztetett ki; majd főkormányszéki tanácsos lett és a III-dik osztályú vaskoronarendet kapta. A szegényeket ingyen gyógyította s orvosságot is ingyen osztogatott, később, midőn sajátjából nem telt, a költséget gyűjtés útján fedezte; az így összegyűjtött alap ma is körülbelől 24,000 korona s dr. Pataki Dániel-féle gyógyszeralap czímet visel. 1845-ben beutazta Németországot, Belgiumot, Franczia- s Angolország egy részét. 1842 óta több külföldi társaság, így a párisi-, bécsi- s pesti orvosi társaság és a bécsi földtani társulat tagjának választotta. Ő volt az utolsó erdélyi országos főorvos. Meghalt 1871. jan. 11. Kolozsvárt.
Czikkei az Orvosi Tárban (1833. Erdélyi orvosegyesület), a Magyar Kurirban (1834. I. 13. sz. Erdélyi orvosok egyesülete Kolozsvárt), a Nemzeti Társalkodóban (1838. Orvosi értekezések: Az orvosi tudomány eredetéről, Mi legyen az igazi orvosi tudomány s mennyiben lehessen ebben bízni? Az orvos választásáról, Az orvosi viszonyokról 1839. II. 73. sz. A radnai borvíz), a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (V. 1845. A bujakórnak vidékekbeni uralkodásáról, X. 1865. A bujakórról országos közegészségi szempontból, különös tekintettel Erdélyre), a Falusi Gazdában (1856. Kukoricza-termelés Erdélyben, A hamuzsír Erdélyben; 1857. Az erdélyi bivalytenyésztésről), a Közegészségi és törvényszéki Orvostanban (1866–67. Erdélyország kórházai).
Munkái:
1. Dissertatio inaug. phys. medica de aere atmosphaerico. Vindobonae, 1830.
2. A cholera Kolozsvárt. Kolozsvár, 1830.
3. A terhesség, szülés, gyermekágy s gyermeki első kor rajza, életrendi szabályokkal. U. ott, 1840. Két tábla melléklettel.
4. Erdélyország kórházai az 1867. évben. U. ott, 1868.
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 146., 147. l.
Hazánk és a Külföld 1867. 49. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1871. 4. sz. arczk.
Budapesti Közlöny 1871. 12. sz.
Fővárosi Lapok 1871. 13. sz.
Prot. Képes Naptár 1872. 72. l.
Szinnyei Könyvészete és gyászjelentés.
