Pauler Tivadar,
Pauler Tivadar,
bölcseleti és jogi doktor, egyetemi tanár, közoktatási, majd igazságügyi miniszter, valóságos belső titkos tanácsos, a m. tudom. akadémia tiszteletbeli tagja és másodelnöke, Pauler Antal hadbiztossági tisztviselő, ki magyar nemességet szerzett, és Markovics Terézia fia, szül. 1816. ápr. 9. Budán; középiskolai tanulmányait 1824–30-ig a budai egyetemi gymnasiumban, a bölcseleti s jogtudományi tanfolyamot a pesti egyetemen végezte, a hol 1832. okt. 20. bölcseleti, 1836. június 6. jogi doktor lett. P. egész idejét, egész erejét az ókor remekművei s a római jog tanulmányának szentelte. 1838-ban a zágrábi kir. jogakadémiához az észjog és a magyar közjog rendes tanárává neveztetett ki. Zágrábmegye 1845-ben táblabirájává, utóbb pedig több közigazgatási kérdés tárgyalására kiküldött bizottságok tagjává választotta. A nemzetiségi pártküzdelemben hazafias érzelmeit szóval és tettel nyilvánította. 1845. nov. 23. a m. tudom. akadémia levelező taggá (1858. decz. 15. rendes, 1876. jún. 8. igazgató taggá s 1880. nov. 22. és 1883. máj. 19. másodelnökké, 1885. máj. 28. tiszteleti taggá) választotta. Az illyr mozgalmak miatt állása küzdelmessé vált, azért saját kérelmére 1847 végén a győri kir. jogakadémiához helyeztetett át, hol előadásait, az észjogból és bányajogból latinul adva elő tantárgyait, 1848 tavaszán kezdette meg; ez állását itt csak júl. 11-ig viselhette, mert ekkor az üresedésbe jött ész- és magyar közjogi tanszékre a pesti kir. egyetemhez neveztetett ki rendes tanárnak. Az egyetemi ügyek rendezése alkalmából Geringer helytartó által Bécsbe küldetett. Visszajövetele után 1849. nov. 12. újra megkezdhette előadásait az egyetemen, de már csak mint helyettes tanár Virozsil mellett (ki németül adta elő tantárgyát), mint a jog- és államtudományi encyclopaedia, az ész- és büntetőjog magyar tanára. 1852. jan. 30. ő felsége az ész- és büntetőjog rendes tanárává nevezte ki. Mint az egyetemi tanács tagja s az ügyek befolyásos vezetője mindenkor a józan haladás bajnoka s a magyar érdekek ékes szószólója volt és az egyetem autonomiájának, választási jogának 1860-ban, már a politikai átalakulást megelőzőleg történt visszavívása (ő felsége febr. 22. állítá helyre a választási szabadságot és a kar bizalma Paulert állítá a tanári testület élére 1860–1861-ben) s 1861. a magyar tannyelv teljes helyreállítása nagy részben az ő tekintélyének s befolyásának köszönhető. Az önkormányzati jogát visszanyert egyetem jogtudományi kara 1860–61. évre a dékáni, 1861–62-re pedig a négy kar a rektori székre választotta. 1862-ben kir. tanácsosi czímet kapott és a helytartó tanács tanulmányi bizottságának tagja lett. 1863-ban az országbíró meghívta a hétszemélyes táblához szavazó pótbíróvá; az alkotmány helyreállítása után 1869. pedig Horváth Boldizsár igazságügyminiszter kinevezte a legfőbb ítélőszék rendes bírájává, de itt nem érezte magát elég otthonosan, azért visszatért kedvelt tanári székére. 1870-ben az első jogászgyűlés elnökévé választatott meg. A koronázás után a király a Lipót-rend keresztjével díszítette fel. Magas politikai pályája Eötvös József báró halálával kezdődött, mert Andrássy Gyula gróf őt ültette a közoktatásügyi miniszteri székbe. Azonban már 1872. szept. 4. ezt felcserélte az igazságügyivel. 1875-ben a Bittó-kormány bukásával ő is megvált tárczájától és ismét visszatért tanári székére; mint képviselő azonban a Perczel Béla minisztersége alatt létrejött, Csemegi Károly által szerkesztett büntetőtörvénykönyvnek országgyűlési előadója volt. A miniszterségtől megválása alkalmával a Lipót-rend nagy keresztjét nyerte s 1876. az országos közoktatási tanács elnökségére hívatott meg. 1878. jún. 30. ismét belépett az akkori Tisza-kabinetbe mint igazságügyminiszter és az maradt holtáig. A büntetőtörvény megalkotásának egyik fő előkészítője s tényezője volt; a polgári peres eljárást átalakította; új végrehajtási törvényt készített; a polgári törvénykönyv javaslatának kidolgozását megkezdte, s polgári és büntető ügyekre nézve a szóbeli rendszert tervezte. A m. jogászgyűlés állandó bizottságának tagja, a Jettimi alapítvány főigazgatója, a magyar tisztviselők országos egyletének elnöke sat. Meghalt 1886. ápr. 30. Budapesten. A szerény bölcsnek, ki a külső czeremóniát és pompát sohasem szerette, fényes temetést rendezett Lipót-utczai egyszerű második emeleti lakásán a közkegyelet és, a mi Magyarországon sohasem történt ekkorig, jelen volt ott maga a király is. A házat emléktábla jelöli. A m. tud. akadémiában 1887. máj. 15-én Kautz Gyula, az egyetem által tartott gyászünnepen 1887. nov. 9. Schnierer Aladár tartottak fölötte emlékbeszédet. Az akadémia termében ott függ életnagyságú arczképe.
Levele Fábián Gáborhoz. Bpest, 1873. okt. 17. (Irodalomtörténeti Közlemények 1893. 367. l.).
Czikkei a következő folyóiratokban és hírlapokban: Tudománytár (Uj F. 1842–1843. Az észjogtudomány fejlődése s jelen állapotja), Athenaeum (1842. Túrmező, Ercsi Pál névvel), Akadémiai Értesítő (Jelentés az 1846. német észjogirodalom fő termékeiről, 1858. Emlékbeszéd Szlemenics Pál felett, 1859. Adalékok a halálbüntetés kérdése újabb közleményéhez, Emlékbeszéd gróf Cziráky Antal felett, 1870. Az észak-német szövetség büntetőtörvénye, Az észjog egyetemi tanszéke, fennállása első századában és könyvism. Vecsey T. munk., 1874. Jelentés a zágrábi Ferencz József egyetem megnyitásáról); Uj-Magyar Muzeum (1850–51, Virozsil Antal magyar közjogi mutatványa, Adalékok a túrmezeiek történetéhez, 1851–1852. Az örök-béke eszméje és könyvism., 1853. Virozsil Antal magyar közjoga, A végszükség joga, 1858. Bartal Gy. jogtörténeti commentárjai); Ujabbkori Ismeretek Tára (I–VI. 1850–55. Máté S. a czikkeket felsorolja); Pesti Napló (1854. 88. sz. Gr. Cziráky Antal, 1885. 60. sz. Az egyetemi törvénykar jogirodalmi munkássága, 1856. 278. sat. sz. A tengeri jog körüli nyilatkozvány, P. T., 1871. 35. sz. Beszéd, melyet az egyetemen, büntetőjogi előadásán, vallás- és közokt. miniszterré kineveztetése alkalmából febr. 13. tartott, 38. sz. Beszéd, melyet az egyetem nagy dísztermében a tanári kar és ifjuság előtt vallás- és közokt. miniszterré kineveztetése alkalmából febr. 15. mondott, 53. Programmbeszéd, melyet mint a főváros I. vál. kerületében országgy. képviselőjelölt márcz. 6. mondott, 1872. 116. sz. esti. k. Programmbeszéd az 1872–1875. országgy. időszakra máj. 19. a főváros I. vál. kerületében, 1875. 128. sz. mellékl. Beszámoló beszéd az 1872–75. orsz. időszakról jún. 6., 148. sz. Programmbeszéd az 1875–78. orsz. időszakra júl. 1., 1878. 171. sz. Programmbeszéd az 1878–81. orsz. időszakra júl. 14., 1881. 161. sz. Beszámoló beszéd az 1878–81. orsz. időszakról jún. 12., 1884. 145. sz. Beszámoló beszéd az 1881–84. orsz. időszakról máj. 25. a főváros I. vál. kerületében); Jogtudományi és Törvénykezési Tár (1855. könyvism., M. büntetőjogi irodalom *** jegygyel, A német büntetőtörvénykönyvek irodalma, névtelenül, Az új katonai büntető törvénykönyv, Az észjog tudomány magyar irodalma, *** jegygyel, Herbst művének ism. névtelenül, 1856. Henfner művének ism. *** jegygyel, Szegedy János jogtudós, Bauszner műve ism.); Törvénykezési Lapok (1857. Kelemen Imre, 1858. Vuchetich Mátyás, Bartal György, életr. vázlat); Budapesti Szemle (II–VI. 1858–59. A nemzetközi jog története, öt közlés); M. Akadémiai Évkönyv (VIII. 2. 1860. Az álladalom jogalapjáról, XI. 8. 1867. Emlékbeszéd id. Bartal György fölött. XI. 12. 1869. Emlékbeszéd Mittermaier Károly József Antal fölött); M. Jogászgyűlés Évkönyvei (1870. elnöki beszéd, mellyel az első m. jogászgyűlést 1870. szept. 25. megnyitotta, Schulek Gusztáv «igazságszolgáltatásunk reformja» és «a háborúk korlátolása»... tárgyában benyujtott két indítványának összegezése és birálata, Elnöki beszéd szept. 30., 1871. Beszéd...); Egyetemes M. Encyclopaedia (I–IX. 1859–72. Czikkeit Máté S. felsorolja); M. kir. egyetemi beszédek (1861. Rectori székfoglaló beszéde okt. 1., 1862. beszéd a m. kir. egyetem tudományos hatásáról jún. 25., 1862. okt. 1. Rectori leköszönö beszéde, 1865. A hivatalába lépő nagyságos rectorhoz intézett üdvözlő beszéd szept. 30., 1866. Az egyetem ujjáalakításának 86. emléknapján jún. 25. a pályadíjak kiosztása alkalmával mondott beszéde, Az egyetemi polgár hivatása, beszéd okt. 5.); Budapesti Közlöny (1871. 42. sz. Az egyetemi jog- s államtud. kar előtt, a tőle elbucsuzása alkalmával 1871. febr. 19. mondott beszéde, 88. sz. A főváros I. választó kerületében orsz. képviselővé választása alkalmával ápr. 16. tartott beszéde, 1872. 140. sz. Beszéd, melyet jún. 19. a főv. I. vál. kerületében orsz. képviselővé megválasztása alkalmával mondott.).
Munkái:
1. Asserta ex universa jurisprudentia et scientiis politicis. 1836. Budae (Doctori dissertatio.)
2. Emlékbeszéd Frank Ignácz felett. Pest, 1851. (Különnyomat az Akad. Értesítő 1850. évf.-ból).
3. A jog- és államtudományok Encyčlopaediája. U. ott, 1851. (2. k. 1862., 3. k. 1865., 4. k. 1871. U. ott. Az első kiadást a m. tudom akadémia 1858-ban a Marczibányi jutalomra méltatta).
4. A nemzetek semlegességi viszonyai. U. ott, 1852. (Különny. az Akadémiai Értesítő 1851. évf.).
5. Bevezetés az észjogtanba. U. ott, 1852. (Ism. Uj M. Múzeum 1854., Jogtudom. és Törvénykezési Tár 1855).
6. A porosz büntetőtörvény főelvei. Folytonos tekintettel az ausztriai s a magyar büntetőtörvényjavaslatra. U. ott, 1853. (Különny. az Akad. Értesítő 1852–1853. évf.).
7. A követek területenkívülisége. U. ott, 1853. (Különny. az Akadémiai Értesítőből).
8. Emlékbeszéd Borsiczky Dénes felett. U. ott, 1854. (Különny. az Akad. Értesítőből).
9. Észjogi alaptan. U. ott, 1854. (Ism. a Jogtud. és Törv. tár 1855.).
10. A kalózokról. U. ott, 1854. (Különny. az Akad. Értesítőből).
11. Bencsik Mihály jogtudós jellemzése. U. ott, 1855. (Különny. az Akad. Ért.-ből).
12. A nagyszombati törvénykar romanistai írói. U. ott, 1856. (Kül. ny. az Akad. Ért.-ből).
13. Szegedy János jellemzése. U. ott, 1856. (Kül. ny. az Akad. Ért.-ből).
14. Egyetemünk rectorai és cancellárjai. Ugyanott, 1856. (Különny. az Uj. M. Múzeumból).
15. Szentiványi Márton jellemzése. U. ott. 1857. (Kül. ny. az Akad. Ért.-ből).
16. Az elévülés észjogi alapja. Székfoglaló. U. ott, 1859. (Kül. ny. az Akad. Ért.-ből).
17. A nagyszombati egyetem kanonistáinak jogirodalmi tevékenysége. U. ott, 1864. (Kül. ny. az Akad. Ért-ből).
18. Észjogi előtan. U. ott, 1864. (A szerző észjogi bevezetése és alaptana második kiadása. Bpest, 1873.).
19. Büntetőjogtan. Pest, 1864–65. Két kötet. (2. kiadás 1869–1870., 3. kiadás 1872–73. U. ott. A magyar tudom. akadémia 1867-ben a Sztrokay jutalommal tüntette ki. Ism. Reform. 1864. 73. sz., M. Jogtudományi Hetilap 1866.).
20. Emlékbeszéd Récsi Emil fölött. U. ott, 1867. (Kül. ny. az Akad. Ért.-ből).
21. Emlékbeszéd néhai Virozsil Antal fölött. Buda, 1869.
22. Észjogi előtan. A szerző észjogi bevezetése és alaptana. 3. jav. kiadás. Bpest, 1873.
23. Emlékbeszéd Csatskó Imre felett. Bpest, 1876. (Értekezések a társad. tud. kör. III. 9.)
24. Adalékok a hazai jogtudomány történetéhez. U. ott, 1878. (Emlékbeszédei és két értekezése. A M. Tudom. Akadémia Könyvkiadó vállalata III. sorozat).
25. A budapesti magyar kir. tudomány-egyetem története. I. kötet. U. ott, 1880. (Ism. Hon 120. sz.)
Vasárnapi Ujság 1856. 21. sz. arczk., 1871. 8. sz. arczk., 1886. 19., 20. sz. arczk., 1893. 45. sz. (Síremléke).
Jelenkor, Encyclopaedia 42. lap.
M. Irók arczképei és életrajzai. Pest, 1858. arczk.
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 163. lap.
Ország Tükre 1864. 21. sz. kőnyom. arczk. Marastonitól.
Magyarország és a Nagyvilág 1871. 9. sz. arczk.
Hazánk és a Külföld 1871. 8. sz. arczk.
Pesti Napló 1871. 36. sz.
Simonyi vagy Pauler. Írta egy választó polgár. Pest, 1872.
Hajnal. Album. Budapest, 1873. kőnyom. arczk.
Nemzeti Nőnevelés 1880. arczk.
M. Tisztviselő 1881.
Függetlenség 1882. 191. sz.
Budapesti Hirlap 1882. 290. sz.
Főv. Lapok 1882. 242. sz., 1886. 120., 122. szám.
P. Napló 1882. 289., 1886. 119., 120. sz.
Szabadelvűpárti Naptár 1885. 243. l. arczk.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
1886: Nemzet 119–121. sz., M. Állam 122. sz., Néptanítók Lapja 36. sz., Nyitramegyei Közlöny 23. sz.
Verédy Károly, Paedagogiai Encyclopaedia. Bpest, 1886. 743. lap.
M. Akadémiai Almanach 1887. 330. l.
Figyelő XIII. 1887.
Kautz Gyula, Emlékbeszéd Pauler Tivadar akadémiai másodelnök felett. Bpest, 1887. (A M. Tudom. Akadémia Évkönyvei XVII. 5.).
Máté Sándor, Pauler Tivadar élete és művei. Budapest, 1887.
Schnierer Aladár, Emlékbeszéd Pauler Tivadar felett. Bpest, 1887.
M. Könyv-Szemle 1894. 93. l., 1898. 187. lap. (Könyvtára).
Vécsey Tamás, A budapesti tudom.-egyetem jog- és államtudományi karának ismertetése. 1667–1896. Bpest, 1896. 8., 14. lap.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 862. l. és gyászjelentés.
