Pázmándy Dénes (szomori és somodori ifjabb),
Pázmándy Dénes (szomori és somodori ifjabb),
az 1848–49. képviselőház elnöke, előbbinek és Pély-Nagy Judit fia, szül. 1816. ápr. 7. Kömlődön (Komáromm.); iskoláit előbb otthon, azután a pozsonyi kir. akadémián és a pesti egyetemen végezte, hol épp oly jó tanuló, mint jó és híres magyar szólótánczos volt. 1843-ban már a pozsonyi országgyűlésre, atyja helyébe követté választatott, hol csakhamar kitüntette magát éles logikája s élczes polemiái által, melyekben mester volt. 1844. márczius 29-én másod, 1847-ben első alispánná választották meg Komárommegyében. Midőn az 1847. országgyűlésre ismét megválasztották, már a vitézek közé emelkedett és a leghatalmasabb szónokokkal, magával Kossuth Lajossal is mert mérkőzni, p. a vármegyei rendszer érdeme s jó és rossz oldalai feletti vitában. 1848. máj. 18. Szalay Lászlóval a frankfurti alkotmányozó gyűlésre küldetett, hol a gyűlés elnöke Gagern Henrik a követeket szivesen fogadta s Magyarország ügyviselőiül elismerte. De a bécsi udvari reactió s annak eszköze, az osztrák kormány, a szép reményeket meghiusította. P. nem sokára hazajött, hogy a júl. 5. megnyitandó első népképviseleti országgyűlés képviselőházában az elnöki széket, melyre kijelölve volt, elfoglalja. Midőn a szept. 4. ülésben elhatároztatott, hogy a horvát lázadás lecsendesítése ügyében a királyhoz Bécsbe küldöttség menjen és ő felségét Magyarországba meghívja, kinyilatkoztatta P., hogy ő, mint a ház választott elnöke, fogja vezetni a küldöttséget és lesz annak szónoka. A küldöttség eredménytelen volt. Szept. 15. pedig egy küldöttséggel felment Budára a nádorhoz s felszólította ezt a képviselőház nevében, hogy a drávai sereg feletti parancsnokságot vegye át, s azt a választ hozta, hogy a nádor kötelessége s esküjéhez képest a küldetést elvállalja, de kéri a házat, hogy míg a bécsi országgyűlés válasza meg nem érkezik, maradjon a törvényes téren. Szept. 30. P. jelentést tett a horvátokkal való első összeütközés felől s indítványozta, hogy az országgyűlés függessze fel üléseit, míg e belháború tart, s menjen inkább a népet lelkesíteni s a honvédő tömegeket rendezni. Okt. 4. részleteket adott elő a bán lázadásáról s értesítette a házat, hogy a főrendiház egyesült a képviselőkkel a kormány pótló honvédelmi bizottság megalkotására, ahhoz a maga részéről is négy tagot nevezett Eszterházy Mihály gróf, Jósika Miklós báró, Perényi Zsigmond báró és idősb Pázmándy Dénes főispán személyében. P. a képviselőkből alakult vadászcsapat, a Vilmos-huszárok és a gömöri nemzetőrség kiséretében elment a táborba. Nov. 9. már ismét elnökölt a képviselőházban. Az 1848. parlament utolsó jegyzőkönyvét decz. 30. írta alá. A szilveszteresti utolsó ülésben kihirdette még Kossuth indítványának (az országgyülésnek és kormánynak Debreczenbe áttétele sat.). elfogadását s a Windischgrätz herczeg főhadiszállására küldött békekövetek neveit. A ház elnöke, ki kötelességét mindeddig oly híven s bátran teljesítette, a sok csalódás, sikertelenség, reményvesztés által elkeseredve s egyetlen fiukért sírva aggódó elgyengült öreg szülei kérésének engedve, nem ment Debreczenbe s ezzel politikai fényes szerepét végkép lejátszotta. A németek elfogták és Pozsonyba hurczolták fogságba, később megbocsátottak neki, a debreczeniek azonban elkárhoztatták, elfogatták és csak alig kerülhette el, hogy a vésztörvényszék elébe ne állítsák s az utzai nép a házat, melyben fogva volt, meg ne rohanja. Amabban maga Kossuth s Vukovich Sebő igazságügyminiszter gyakorolták a régi barát irányában a kegyelmet, ebből Besze János mentette meg. Haza bocsáttatván, baracskai birtokára zárkózott el, s gondosan gazdálkodva, olvasva, gyermekeit nevelve tölötte el hátralévő örömtelen életét. Meghalt 1856. jan. 24. Baracskán.
Kossuth Pesti Hirlapjának szorgalmas munkatársa volt, melybe sok czikket írt, többnyire névtelenül, így 1841. 40. sz. A városok ügyében, 1842. 193. sz. Népképviselet sat. Országgyűlési beszédei az egykorú lapokban és a Naplókban vannak.
Levelét, melyet pozsonyi fogságából 1849. aug. 3. írt atyjához, fia P. Géza közölte a Budapesti Hirlapban (1898. 74. sz.).
Arczképe kőnyomat, rajz. Barabástól 1846.
Ujabbkori Ismeretek Tára VI. 2. l.
Schlesinger, Max, Aus Ungarn. Berlin, 1850. 280. lap.
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 171., 172. l.
Ungarns politische Charaktere. Mainz, 1851. 163. l.
Fehérvári Hiradó 1881. 48. sz.
Hazánk 1884. arczk. (Tóth Lőrincz).
Pallas Nagy Lexikona XIII. 871. lap.
Budapesti Hirlap 1898. 98. sz. (Kossuth és Pázmándy, írta fia P. Géza).
