Péterfy Jenő,
Péterfy Jenő,
bölcseleti doktor, főreáliskolai tanár, a Kisfaludy-társaság tagja, szül. 1850. júl. 8. Budán; atyja P. József, anyja Csillag Szabina volt. Atyjának könnyelmű álhatatlansága a családot vagyontalanná tette; anyját a rajongásig szerette, sokszor mondta: «a mi jó van bennem, azt anyámtól örököltem». Anyja egész odaadással őrködött nevelésén; bizonyos tekintetben gyermek maradt egész életében és ritka példája volt a szeretetreméltóságnak. Budáról 1854. Kolozsvárra, onnét Egerbe vitték szülei s itt 1860 őszén került a nagy-gymnasium első osztályába. Az alsó osztályokat a pesti piarista gymnasiumban végezte; itt Kalmár Endrének, a történet és természetrajz tanárának volt kedvelt tanítványa. A felsőbb osztályokat a budai főgymnasiumban végezte, egy vagy két osztályt mint magántanuló; egyenlő kedvvel tanulta a tantárgyakat, a mathematika azonban egyik legkedveltebb tárgya volt és mindig kitűnt iskolatársai közül. Tantárgyai mellett hegedülni tanult és sokat olvasott. Az 1868. őszi féléven jogásznak iratkozott be a pesti egyetemen; a jogi tudományokhoz azonban nem volt hajlama, tehát csakhamar átiratkozott a philosophiai karra. 1870. aug. a miniszter kinevezte a tanárképző történet-földrajzi szakosztályának rendes tagjává évi 400 frt ösztöndíjjal az 1871–72. tanévre. De már a második félévben a rosszabbodó családi viszonyok miatt hivatalt kellett keresnie. 1872. márcz. 11. kezdett ideiglenes segédtanári minőségben tanítani a belvárosi reáliskolában, hová ez év nov. 5. rendszeres segédtanárnak neveték ki. 1873. máj. 8. tette le a tanári vizsgát, júl. 21. bölcseleti doktorrá avatták. 1876. július 6-án rendes tanárnak választották a VIII. kerületi főreáliskolához. De nem elégedett meg a tanítással, hanem folytonosan tanult; a philosophiában Fischer Kuno volt első vezére, Wagner Rikhárd zenéjeért és költészetéért rajongott, lelkesedett Hegel philosophiájáért és St. Beuvet igen szerette. Vischer Frigyes Tivadar erős és tartós hatással volt P. kritikai fejlődésére. Pessimista természetével kereste a magányt és hamar leszámolt a boldogsággal, de sohasem panaszkodott. A zene volt az első művészet, melylyel foglalkozott s mint zenereferens lépett először a nyilvánosság elé német napilapban. Anyjával, ki német nevelésű volt, németül beszélt és sokat is olvasott németül. 1887-ben a Kisfaludy-társaság tagjává választotta. P. sokfélét tanult és tudott, csak egyet nem bírt megtanulni, az önmagával való megelégedést. Sokat utazott, eleintén különösen Németországban, szerette a német városokat, parkjaikat, épületeiket és gyűjteményeiket; Ausztria vagy Felső-Magyarország erdős, hegyes tájékain majd mindenről megfelejtkezett. 1888-ban volt először Velenczében, 1891 óta minden tavaszszal ismételte az olasz utat, végig járva a királyságot egész Szicziliáig; rajongásig szerette a művészetet és a természet szépségeit. 1889. év őszén hozzá fogott a görög nyelv tanulásához, 1890. nyarán már boldog Homérosz-olvasónak mondta magát; újgörögül is tanult. 1894-ben nagy csapás érte: anyját egy utazásából hazatérve súlyosan betegen találta s 1896. febr. eltemette. Ezzel elszakadt az egyetlen kötelék, mely szívét az élethez csatolta. Szórakozást keresett, elővette hegedűjét, jobban simult az emberekhez, sőt 1896 őszén tanári állást vállalt az Eötvös-kollegiumban, hetenként néhány esti órában egyetemi hallgatókat oktatott az irodalomra. 1898-ban Heinrich Gusztáv felszólítására hozzáfogott a görög irdalomtörténet megírásához az Egyetemes Irodalomtörténet számára. Nagy izgalommal fogott munkájához, melytől maga is sok sikert várt; az első fejezetekkel készen is volt már; azonban 1899. jún. teljesen elvesztette kedvét és azzal a szándékkal hagyta el a nyáron Budapestet, hogy a következő iskolai évre szabadságot kér munkája befejezésére; visszajövet azonban panaszkodott, hogy egészsége hanyatlóban van; okt. 31. elindult Abbáziába, azzal a szándékkal, hogy nem tér többé vissza; nov. 5. a Budapest felé induló gyorsvonatra ült és dél felé Károlyváros közelében főbe lőtte magát. 1900 végén a Kisfaludy-társaság haza szállíttatta földi maradványait, és azóta ott pihennek a kerepesi temetőben, hol anyja is nyugszik. A Kisfaludy-Társaság kezdeményezésére tisztelői szép emléket állítottak sírjára.
Czikkei a Pester Lloydban (1874–76. színi es zenei kritikák); a budapesti VIII. ker. főreáliskola Értesítőjében (1878. Az iskolai fegyelemről, később a Kármán Emlékkönyvében is, 1897. 1899. A művészi oktatásról); az Egyetértésben (1878-ban természettudományi tárczák, 1880. május. Egy pedellus élményeiből, humoreszk, 1879–1883. könyvismertetések, színi s művészeti czikkek); a Bpesti Szemlében (1880-tól főmunkatárs, 1881. Eötvös József mint regényíró, Jókai Mór, Birálóimnak, Lévai József összes költeményei, Br. Kemény Zsigmond mint regényíró, 1882. Bajza József, 1883–86. Történet és természettudomány, 1886. A tragédiáról, 1888. Arany János őszikéi, 1889. A nemzeti geniusz, 1890. Szerelmes levelet hiába ne írj, elbeszélés Keller Gottfried után németből, 1892. Nyilt levél a szerkesztőhöz, válasz a M. Nyelvőr birálatára, Polgárháború Chiliben, 1898. A három görög tragikus, 1899. Aristophanes, 1900. Thukydides; ezeken kívül 1883–99-ig minden évfolyamban könyvism.); a Das moderne Ungarnban (Berlin, 1883. 29–51. Alexander Petőfi); az Uj M. Szemlében, (1891. Költői igazságszolgáltatás a tragédiában, 1900. A genie és a talentum, A tragikum); a Kisfaludy-Társaság Évlapjaiban (1887. U. F. XXIV. A tragédiáról); a Természettud. Közlönyben (1890. 145. l. könyvism,); a Századokban (1892. 336., 1893. 543. l. könyvism. névtelenül; a Hivatalos Közlönyben (1898. 150. l. könyvbirálat); utolsó dolgozatát egy töredéket: A tragikai érzésről Beöthy Zsolt mutatta be 1899. nov. 29. a Kisfaludy-Társaságban. Munkáinak és összes czikkeinek pontos jegyzéke, írói jegyeivel együtt, Angyal Dávidtól P. összegyűjtött munkáinak III. kötetében 576–588-dik lap.
Munkái:
1. Katona József Bánk bánja. Magyarázta. Bpest, 1883. (Jeles Írók Iskolai Tára 22. 2. kiadás, U. ott, 1897.)
2. Francziaország klasszikus filozofusai a XIX. században. Irta Taine. Az eredetinek 4. kiadása után ford. U. ott, 1884. (Filozófiai Irók Tára IV.).
3. A philosophia viszonya a természettudományokhoz és a valláshoz, írta Barthélemy-Saint-Hilaire. Ford. és előszóval bevezette. U. ott, 1890. (A m. tud. akadémia könyvkiadó vállalata. Uj F. I. k.)
4. A szent. Tört. elbeszélés, írta Meyer K. F., ford. és előszóval bevezette. Kiadja a Kisfaludy-Társaság. U. ott, 1890.
5. Macbeth. Shakespeare tragédiája. Ford. Szász Károly. Jegyzetekkel és magyarázatokkal kiadta. U. ott, 1892. (Jeles Írók Iskolai Tára 40.).
6. Jenatsch György. Regény. Irta Meyer K. F., ford. S. M. U. ott, 1892. (a Budapesti Szemléből).
7. Platon válogatott művei. I. kötet. Gorgias. Philebos. Görögből ford. és bevezetéssel ellátta. U. ott, 1893. (Filozofiai Írók Tára X.).
8. Péterfy Jenő összegyűjtött munkái. A Kasszelik-alapítványból kiadja a Kisfaludy-Társaság. U. ott, 1901–1903. Három kötet. (Sajtó alá rendezte Angyal Dávid. Tartalma: I. kötet. Péterfy Jenő élete Angyal Dávidtól, Báró Eötvös József mint regényíró. Jókai Mór, Kemény Zsigmond mint író, Bajza József, Csengery Antal mint író, Arany János őszikéi, Arany János eposzi töredékeiről, Homeros, töredék, Homerosi hymnusok, töredék, Hesiodos, A görög lyra, A görög tragédia keletkezése, Aeschylus. II. k. Sophocles, Euripides, Aristophanes, Görög történetírók: 1. A történetírás kezdete, 2. Herodotos, 3. Thukydides, Görög philosphia: 1. Philosophiai mozgalmak. Socrates, 2. Platon a görög philosophiában, 3. Platon Gorgiasa, 4. Platon Philebosa, Xenophon, Dante, Taine: 1. Francziaország classikus philosophusai a XIX. században, 2. Az angol irodalom története, 3. Taine legújabb kötete A jakobinus kormányzatról, Tennyson, Locksley Hall, Emerson, Ruskin: Velencze kövei, Két norvég dráma: Ibsen: Vadkacsa, Rosmersholm, Színházi Szemle: Wagner, Rajna kincse és Walkür, A tragédiáról, III. k. A tragikum, A költői igazságszolgáltatás a tragédiában, A tanulók fegyelmezéséről, Történet és természettudomány, 1848 és 1849-ből, Széchenyi I.: a) Levelei, b) Egy új könyv Széchenyi Istvánról, c) Gróf Széchenyi István hírlapi czikkei, Schlauch Lőrincz a középkorról, A nemzeti geniusz, A görög háború, Hírlapi czikkek és könyvbirálatok, A démon fegyverei, Zichy Mihály legújabb festménye, Még egyszer Zichy Mihály képéről, Munkácsy Mihály új festménye, Milton, A világ ura, írta Szigligeti, Egy magyar költő a XVI. századból: Balassa Bálint, Shakespeare Vízkeresztje, Történeti drámáinkról, A kegyencz, Gróf Teleki László szomorújátéka, Bessenyei Filozofusa, Szentjóbi Szabó Mátyás királya, Kisfaludy Irénéje, Czifra nyomorúság Csiky Gergelytől és még 20 könyvismertetése. Függelék, Kiadó jegyzete, Péterfy munkáinak jegyz., Névmutató. (Ism. Erdélyi Múzeum 1902., Egyet. Philol Közlöny, Századok).
Figyelő XIII. 112. l.
Képes Családi Lapok 1885. 30. sz.
Kiszlingstein Könyvészete.
Miskolczi Napló 1892. 254. sz.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 996., XVIII. 435. l.
Vasárnapi Ujság 1897. 23. sz. arczk., 1899. 46. sz. arczk.
1899: Budapesti Hirlap 311., 319. 388. sz. Hazánk, 267. sz.
A budapesti VIII. ker. főreáliskola Értesítője. 1900. (Patthy Károly.)
Riedl Frigyes, Péterfy Jenő. Bpest, 1900. (Olcsó Könyvtár 1166. sz.)
Lederer Béla, In memoriam. Emlékezések Péterfy Jenőre. Bpest, 1900.
1900: Budapesti Hirlap 295., M. Nemzet 267., Magyarország 259. sz.
