Petőfi Sándorné,
Petőfi Sándorné,
Szendrey Julia, szül. 1828. decz. Keszthelyen (Zalam.), hol atyja Szendrey Ignácz gazdatiszt volt; 1840–44-ig négy évet Pesten a Lejtei-féle nevelőintézetben töltött, a hol ez időben a jobbmódú magyar nemesi családok neveltették leánygyermekeiket. Az erdődi uradalmi felügyelő leányának már élte tavaszán alkalma nyilt megismerkedni mindazokkal az urias vágyakkal és hajlamokkal, melyek elsőben rendszerint az ilyen leánynevelő-intézetekben támadnak. Midőn szüleihez Erdődre visszakerült, ábrándjait Erdőd vadregényes vidéke is nagyban ápolta. Julia már kora ifjuságában sejteni engedte, hogy egykor kivételes különc teremtés válik belőle. Szülei mindazzal elhalmozták, a mi után egy ártatlan lélek vágyódhatik. Már férjhez menetele előtt kitünően zongorázott, beszélt idegen nyelveket és jól tánczolt, tehát minden tulajdonság meg volt benne, hogy a társaságban szerepelhessen. És ő mégis kerülte az embereket és legboldogabbnak akkor érezte magát, ha a zongorája mellé ülhetett, vagy a fák árnyában Heine verseit és Georges Sand regényeit olvashatta. Unalmasnak találta az uradalmi kört, a gazdaéletet pedig nyomorúságosnak vagy legalább is nyárspolgáriasnak. Legmeghittebb barátnője Térei (Fleckl) Gábor uradalmi inspektor leánya, Mari volt, kivel kellemes órákat töltött. Ekkor jelent meg Petőfi Erdődön, kit 1846. szept. 8. látott meg először és kivel szüleinek ellenkezése daczára 1847. szept. 8. egybekelt. Élete ezentúl férjének életével van egybekötve, kivel boldog pár évet élt annak 1849. júl. 31. történt haláláig. Szendrey Julia és Petőfi Tordán júl. 20. látták egymást utoljára; P. még két levelet írt nejének; azután halálhirét hozták. Petőfiné ekkor kis fiával Kolozsvárra utazott. Azt hitte, hogy férje, ki Erdélyben tünt el, ott is kerülhet elő leghamarább. Hiába várt, hiába remélt. Atyja írta, hogy nyugalmas otthon s ölelő karok várják. 1850. febr. elhagyta Kolozsvárt és Erdődre ment. Zoltán fiát ott hagyta s ő Pestre utazott egyedül. Ezt az utat megelőzőleg pár napot Udvarhelyt is töltött és meglátogatta a helyet, a hol férje elesett. 1850. ápr. 24. érkezett Pestre; először a Mátyás-szállóban fogadott lakást, majd Garayéknál húzódott meg, kik ekkor a barátok épületében laktak. Vigasztalódni azonban sehogysem tudott. Elhatározta, hogy Törökországba megy, ottan keresi fel férjét; Haynau azonban visszautasította útlevélért való kérelmét. Lichtenstein Ferencz hg-hez, Haynau bizalmas emberéhez fordult ekkor, ki őt vigasztalta, várakozásra intette, sőt lakásán meg is látogatta. Ez akkor a lapokban sok mendemondára adott alkalmat. Egy napon 1850. júl. 20. Horvát Árpád egyetemi tanárhoz írt levelet, kit legjobban becsült s ki iránt a legtöbb bizalommal viseltetett, hogy látogassa meg. Midőn megjelent, egy csomagot akart neki átadni, hogy azt, ha két hét mulva se térne vissza Pestre, elégesse. Horvát Árpád a fiatal nőt igyekezett lebeszélni szándékáról, de midőn ez nem sikerült, hajfürtöt kért tőle örök emlék gyanánt. «Azt nem teszem, mondá, mert ilyen emléket osztogatni sohasem volt szokásom. Hanem ha akarja (s ekkor ujjaival rövidre vágott hajába markolt), ez mind az öné lehet.» Másnap júl. 21. megesküdtek. Ezen eseményt a lapok elég későn és hideg pár szóban említették. A nő azonban, mint leveleiből kitetszik, boldognak érezte magát új családi körében. Ezen házasságból két fia (kik azóta meghaltak) és egy leánya született. 1867-ben megfogamzott benne az a különös elhatározás, hogy külön megy lakni férjétől. Hiába figyelmeztették a világ ítéletére és súlyosbodott betegségére, nem voltak képesek őt lebeszélni szándékáról. Csakugyan elköltözött a zerge-utczai külön lakásba, hol 1868. szept. 6. meghalt.
Petőfiné naplója 1846. szept. 29-től 1847. okt. 17-ig (Életképek 1847. II. 18,, 19., 23., Jókai előszavával) és a győri Hazánkban (1847. 129. sz.) jelent meg; egész terjedelmében Havas Adolf közölte Petőfi Sándor Összes Műveiben (VI. k. Bpest, 1896. 267–337., 503–509. l.) Térey Marihoz írt 15 levelével.
Petőfiné Szendrey Julia naplója és levelei Térey Marihoz, Jókai Mór előszavával. Bpest, 1898. (M. könyvtár 49.).
P.-né leveleiből Baudisz Jenő is közölt többet a Szatmármegyei Közlönyben (1887. 9–11., 15–17. sz.); a Tört. Lapok 1848–49. (1898. 11., 12. szám) és Szana Petőfiné Szendrey Julia cz. munkájában adja a férjéhez Horváth Árpádhoz 1853. júl. 7. írt levelét Mágócsról; Ábránd és elmefuttatás cz. naplórészletét hozta az Életképek (1847. decz. 5. és 1848. jan. 2.). és a Hon (1875. 100. sz.).
Költeményeiből néhány jelent meg a Petőfi-Muzeumban (I., II. 1889., VII. 1894.); Zilahy Károly, Hölgyek Lantja. Pest, 1865. cz. munkájában 14 költeményét közli; a M. Szalon (XII,, XIII. 1890.). prózai czikkeit: A huszár bosszúja, kórházi jelenet (ez a P. Naplóban 1851. 246. sz. is megjelent), A szerencsétlen narancsfa, mese és 5. költ. hozta; Szana Tamás, Petőfiné Szendrey Julia. Bpest, 1891. cz. munkája 20 költeményét közli. Két levele: 1849. márcz. 24. Szalonta, Berde Mozeshez és nov. 20. gr. Lázár Kálmánhoz van az 1848–49. Történelmi Lapokban (1898. 92., 93.).
Fővárosi Lapok 1868. 207. sz.
Magyarország és a Nagyvilág 1868. 38. sz. arck.
Főv. Lapok 1868. 207., 1889. 298. sz. P. Napló 1868. 206. sz.
Faylné Hentaller Mariska, A magyar írónőkről. Bpest, 1889. 69. l. arczk.
Lauka, G., Multról a jelennek. Bpest, év n.
Nemzet 1890. 133., 348. sz. (P.-né utolsó napjai).
M. Szalon XIII. 1890. 165. l.
M. Szemle 1896. 40. sz. (Endrődi S.).
Petőfi-Album. Bpest, 1898. arczk. (Endrődi S.).
Ország-Világ 1891. 51. arczk. (Lauka G.), 1899. arczk.
Szana Tamás, Petőfiné Szendrey Julia. Budapest, 1891.
Universum 1899. 24.
Ujság 1900. 104. sz. (Keményfi).
Tapolcza és Vidéke 190. 13. sz.
Pápai Lapok 1901. 45. sz.
Pesti Hirlap 1904. 265. sz. (Jánosy Gábor).
