Pilcius (Pilcz) Gáspár,
Pilcius (Pilcz) Gáspár,
ev. ref. lelkész, szül. 1526 körül Váralján (Szepesmegye), a hazai iskolákon (Kassán, Eperjesen) kívül 1574. ápr. 3-tól a wittenbergi egyetemen tanult Rueber János báró, kir. tanácsos és felső-magyarországi főkapitány pártfogása alatt. Elutazása alkalmával kitüntető megbizatásban részesült. Átadta ugyanis neki a felsőmagyarországi öt szab. kir. város esperessége e városok hitvallását és néhány egyházi zsinatukon 1574. jan. 18. szerkesztett czikkelyt, a Flaczianusok ellen, egy terjedelmes kisérő irattal együtt, a melyben ezen híres egyetem tanárait arról biztosították, hogy vallási ügyekben velük egy véleményen vannak. Az egyházi hivatalra Briegben, Sziléziában avattatott fel és ott is viselt pár évig lelkészi hivatalt. Visszatérvén Magyarországba 1581 körül, elsőben Rueber János udvari káplánja, majd a nagysárosi, utóbb a dobsinai egyház papja lett 1584 körül. Itt Dobsinán szemtanuja volt ama rettenetes eseménynek, melynek leírása tőle származik és a mely annál inkább érinthette, minél nagyobb volt az a veszteség, melyet ez alkalommal szenvedett. Ezen ellenséges becsapás ugyanis nemcsak egyházát döntötte siralmas állapotba, de nejétől is megfosztotta, ki éppen akkor szülési fájdalmakban vajudván, el nem menekülhetett, a törököktől szintén elfogatott és az úton Fülek felé elhunyt. Ő maga ezen becsapás veszélyeit, szájhagyomány szerint, úgy kerülte ki, hogy egy ottani lakos által, ki hazajöttekor a Ramsengrundban lesben álló törököket észrevette, a közeli veszélyről értesülvén, a paplaknak kerti ajtaján át a közeli erdőcskébe menekült, mely azóta napjainkig a «Papliget» (Pfarresbüschel) nevet viseli. Melanchthon Fülöp tanához ragaszkodott és azok közé tartozott, kik krypto-kálvinistáknak neveztettek és az úrvacsoráról és Krisztus személyéről való nézetét nemcsak nyiltan vallotta, hanem több kiadott iratában védelmezte is a brentiánok ellen. Ezért 1584-ben az eperjesi gyűlés őt kárhoztatta. Ő azonban nem szűnt meg, sőt ügyét tüzetesebben kezdé védelmezni az úri szent vacsoráról kiadott 79 «Tételei»-ben, valamint az úrvacsora felől támadt vitát fejtegető «Szabályai»-ban, melyeket a bártfai doktorok «Examene» (1586) ellen is derekasan vitatott. Végre Sárosmegyét, hol sok bántalmat szenvedett, odahagyta és a sárospataki iskola rektora lett 1587 táján és ezen hivatalát is 1590-ig kitünőleg folytatta. Hogy már 1590-ben a márkusfalvi (Szepesm.) egyház papja volt, akkori emlékek bizonyítják; főleg neki köszönhető, hogy ezen egyház a helvét hitvallású reformátusokhoz a XVIII. század kezdetéig erősen ragaszkodott. Egyébiránt azt állítják, hogy P. a Kalvin nézetét az úrvacsoráról, melyet előbb oly igen védett, a testvérek (fratres) Szepesmegyében Iglón tartott gyűlésén 1593. nyiltan és ünnepélyesen visszavonta s megtagadta. Utoljára a dobsinai egyház lelkésze volt Gömörmegyében. Meghalt 1605-ben Márkusfalván, csaknem 80 éves korában. Halálára testvére, Pilcius János, ki szintén lelkész volt, írt latin verset, melyet Klein (Nachrichten I. 293. l.) közöl.
Munkái:
1. Epithalamion In honorem Nuptiarum Prudentis ac Circumspecti Virid Domini Christophori Menzll Curiensis, Praetoris militaris in Szendrő, sponsi: et Pudicissimae Virginis Rosinae, Balthasaris Hilzen, Aulae Caesarianae quondam Aurifabri filiae, sponsae conscriptum Jambicis quaternariis . . . . A. 1578. Bartphae. (15 négysoros versszakból álló költemény).
2. In Sponsalia Viri Doctrina et Eruditione Ornatissimi Domini Philippi Oeschin, Grammatici Leuczouiensium sollertissimi, amicique sui charissimi, sponsi: et pudicissimae matronae Susannae relictae praestantissimi viri Casparis Cromeri, scholae rectoris ibidem, Sponsae: Ex dicto Gen. 2. Non est bonum hominem esse solum, faciamus ei adiutorem, quod sit coram illo. U. ott, 1578. (11 distichonból álló költemény. Együtt jelent meg az előbbenivel.)
3. Meditationes Piae, Vario Metri Genere ex Euangelijs concinnatae; quibus etiam alia quaedam pia carmina sunt adiecta. U. ott, 1583.
4. Ein Notwendige Protestation wider Herrn Benedictum Belsium Pfarherrn und Seniorn zu Epperies. An die Wolgeborne und Gnedige Frawe, Fraw Judith Rueberin, geborne von Friedeshaimb, weiland des Wolgebornen Herrn, Hern Hansen Rubers zu Grawenwerd vnd Pyrendorff Freiherrn, des Romischen Kay: Ma: gewesenen Raht vnd veltobristen in ober Hungerr, nach gelassene Wittib, geschehen durch ... (Krakkó, 1584.).
5. Assertio Regvlarvm Breviter & Simpliciter Coenae Dominicae Sententiarum complectentium, aduersus Examen earundem, nomine Ecclesiae & Scholae Bartphensis, per martinum Wagnerum Pastorem, Thomam Fabrum Ludirectorem & Seuerinum Sculteti lectorem scholae typis ibidem editum. (U. ott, 1586.)
6. Merkzeichen, dabei ein Schäflein Christi zu erkennen sei ... Die da fleischlich gesinnt sein, ist der Tod. Ung geistlich gesinnet sein ist leben und Fride. Denn fleischlich gesinnet sein ist ein Feindschaft wider gott. Hely és név nincs. (1586–87. Egyetlen példánya sem ismeretes.)
7. Brevis et perspicva Responsio ad maledicam et futilem Apologiam Martini Wagneri testamentariă Bartphae editam operâ Jacobi Wagner N. Ministri Eccles. Bart. Thomae Fabri Ludirectoris Bartphen. Seuerini Sculteti Ludirectoris Epperien. Instituta a ... (Bártfa), 1591.
8. Assertio Regvlarum Breviter Et Simpliciter Coenae Dominicae Sententiam complectentium, aduersus Examen earundem, nomine Ecclesiae & Scholae Bartphensis, per Martinum Wagnerum Pastorem, Thomam Fabrum Ludirectorem, & Severinum Sculteti lectorem scholae typis ibidem editum: a ... (Basel, 1591.).
9. Brevis Et Perspicva Responsio Ad Maledicam Et futilem Apologiam Martini Wagner testamentariă, Bartphae editam operâ Jacobi Wagner N. Ministri Eccles. Bart. Thomae Fabri Ludirectoris Bartpheu. Seuerini Sculteti Ludirectoris Epperien. Instituta A... (U. o.), 1591.
10. Drey Predigten, gehalten zu Scharosch vor der Rubrischen, im Jahre 1581. vnd hernachmals zu bessern vnterricht der Einfeltigen, in kurtze Fragstück gebracht, durch ... Wittenberg, 1591.
11. Topscha, sive Dobschina, (Die hüpsche Aue, zwischen dem Gebürge) Al. Topschinum, Oppidum Metallico-Montanum Chalybiferum, Hungariae Superioris In Termino Boreali Comitatus Gömöriensis Scepusium Versus Situm, Ante Hoc Ferme Seculum, Repentina Eaqve Nocturna Turcarum Fillekiensium Irruptione Devastatum Incensis Et In Cinerem Redactis Aedibus, Et, Proh Dirum Spectaculum! Captis Abdvctisque Omnibus Utriusq. Sexus Incolis Anno 1584. die 14. Octobr. Cujus Casus Tragici Historiae olim contexta fuit a Caspare Piltzio Loci Ejusdem tum Pastore; Nunquam autem Typis exscripta publicis: Inventa nunc in Scrinio Chartarum Rapsodicarum; Producta & Posteritati commendata a Christophoro Daniele Kleschio, Sempr. Dan. Fil. A. O. R. M. DC. LXXI. Wittenbergae. (Németül. Ford. Gotthard Mihály. Kassa, 1795. Szerző életrajzával. Ennek kézirata, censurai példány 1795. febr. 24. megvan a m. n. múzeum könyvtára kézirati osztályában. Magyarul: A törökök betörése Dobsinára 1584. okt. 14. Piltzius Gáspár ezen eredetijének fordítása előszóval és a szükséges magyarázatokkal. Rozsnyó, 1903.)
Még több munkáját is említik, ilyenek: Instructiones ad Laicos. Farrago. Censura librorum et concionum quarundam. Protestationes Circumstantiae synodi Ao. 1584. Eperjesini contra se habitae, Propositiones 79., melyek részint latinul, részint németül kiadattak. Ezek azonban könyvészetileg ismeretlenek. Üdvözlő verseket írt: Carmina gratulatoria ... Jacobi Monavii ... Gorlicii, 1591., Memoriae Nobilis ... Johannis Krausii ... U. ott, 1595. cz. munkákba.
Nevét Pilcznek, Piltznek és Pilznek is írják.
Bod, M. Athenas 225. l.
Horányi, Memoria III. 87. l.
Klein, Nachrichten I. 289. l.
Bartholomaeides, Comitatus Gömör 424. l. és Csetnek 131. l.
Danielik, M. Irók II. 256. l.
Fabó, Monumenta I. 63. l.
Sárospataki Füzetek 1864. 521. l.
Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár II. 36., 45., 52., 58. I. III. 1. rész 212., 240., 243., I. 2. rész 11. l.
Figyelő XVIII. 154. l.
Sárospataki Lapok 1889. 30. szám.
Petrik Bibliogr.
M. Könyv-Szemle 1892–93., 28–85. l. 228., 1895. 176., 183. l.
Irodalomtörténeti Közlemények II. 1892. 310., 313., IV. 1894. 160. l.
Ráth György, Pilcz Gáspár és ellenfelei. Bpest, 1893.,
Prot. Szemle 1897. 597. l.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 1056. l.
Zoványi Jenő Theologiai Ismeretek Tára III. 85. l.
