Plósz Sándor,
Plósz Sándor,
jogi doktor, igazságügyi m. kir. miniszter, v. b. t. tanácsos, egyetemi rendes tanár, a m. tudom. akadémia tiszteleti tagja, előbbinek testvéröcscse, szül. 1846. jún. 10. Pesten, jogi tanulmányait Bécsben és Pesten végezte el 1866-ban. 1868-ban a pesti egyetemen a jogtudományok doktorává avatták; 1868-ban közügyvédi, 1869-ben váltóügyvédi oklevelet nyert. Joggyakorlatát 1866-ban ügyvédi irodában kezdte meg, 1867-ben a pesti pénzügyi ügyészségnél folytatta mint fogalmazó-gyakornok; azon év nov. tollnokká választották a pestvárosi törvényszékhez, hol gyorsan haladt előre s már 1871-ben Pesten a bel-lipótvárosi egyesbiróságnál mint helyettes egyesbiró működött. 1872-ben a magyar jogászgyűlés állandó bizottságának felhívására véleményt írt a III. jogászgyűlés alkalmára a munkabérek lefoglalhatóságáról. 1872. biró volt a pesti kir. törvényszéknél. Ezen állásáról az akkor felállított kolozsvári egyetemhez a polgári törvénykezés s a váltó- és kereskedelmi jog rendes tanárává neveztetett ki. 1881-ben mint tanár a bpesti egyetemhez helyeztetett át, miután egy évvel ezelőtt a kormány által a közvetlen szóbeli peres eljárás tanulmányozására Németországba küldetett ki. 1884. jún. 5. a m. tudom. akadémia levelező tagjává választatott (1894. máj. 4. rendes és 1902. máj. 9. tiszteleti tag lett). A kormány megbizásából 1885-ig a polgári perrendtartásnak tervezetét dolgozta ki. Szilágyi minisztersége alatt 1889–94-ig majdnem szakadatlanul törvényelőkészítéssel is foglalkozott. Ő dolgozta ki a sommás eljárásról szóló törvény több rendbeli javaslatait s az 1893-ban megjelent teljes perrendtartási tervezetet. Ő tőle van a házasügyekben követendő eljárás tervezete is. 1894. júl. államtitkárrá neveztetett ki az igazságügyi miniszteriumba. 1895. Baja város országgyűlési képviselője lett. 1899. febr. 26. igazságügyminiszternek neveztetett ki. Miniszteri működését a képviselőválasztási biráskodásról szóló javaslatnak átdolgozásával kezdte, melyet a képviselőházhoz terjesztett és a mely csakhamar törvényerőre emelkedett. Az igazságügyminiszteri költségvetés tárgyalása alkalmával kilátásba helyezte a büntető perrendtartásnak 1900. jan. 1. való életbeléptetését, a büntető törvénynek az eddig tervezettnél tágabb keretű reformját, az egységes polgári perrendtartási törvény megalkotását, melyek tervezetét 1893. személyesen készítette, végül a polgári törvénykönyv megalkotását és a csődtörvény módosítását. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvény életbeléptetésének nagy munkájában fáradhatatlan buzgalommal vett részt, személyesen elnökölt az 1899. máj. havától 1900. februárig ülésező szaktanácskozáson és nagy része van az életbeléptetés alkalmából megjelent 14 rendelet szerkesztésében és szövegezésében is, melyek közül kiemelendők: a kir. ügyészség, az ügyészségi megbizottak, a nyomozó hatóságok, a csendőrség részére kiadott utasítások és a büntető ügyviteli szabályok. E munkálatokon felül személyesen részt vett a részletügyletekről tartott értekezleteken. A Széll-kormány bukása után 1903. jún. 27., valamint a gróf Khuen-Héderváry kormány bukása utan 1903. nov. 3. ismét kinevezték igazságügyminiszterré. 1898-ban megkapta a Lipót-rend középkeresztjét, 1899. szept. 18. pedig a v. b. t. tanácsosi méltóságot; ezen kívül 1902. márcz. 4. az első osztályú vaskoronarendet.
Czikkei a Jogtudományi Közlönyben (1871. A perrendtartás 95. §-ának értelmezéséhez, Még néhány szó az ügyvédi rendtartás visszaható erejéhez, 1873–74. A halál általi hitelesítésről, Adalékok a kereskedelmi törvénykönyv tervezetének birálatához, 1875. Lehetnek-e nem gyakorló ügyvédek is az ügyvédi kamara tagjai? 1887. A kir. curia váltójogi gyakorlatából: 1. A váltókibocsátó aláírásának helye, 1889. A jogi szakoktatás); a M. Igazságügyben (1874–75. Váltóügyekben van-e az illetőségtől való eltérésnek helye, A polgári törvénykezési rendtartás módosítása, Törvényjavaslat a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában alkotott 1868. LIV. törv. cz. módosítása iránt); a Pallas Nagy Lexikonának is munkatársa volt.
Munkái:
1. A keresetjogról. Budapest, 1876. (Németül: Beiträge zur Theorie des Klagerechtes, Lipcse, 1880.)
2. A magyar váltójog kézikönyve. U. ott, 1877. (Ism. Jogtudom. Közlöny és válasz Apáthy István birálatára. 2. átdolg. kiadás 1889., 3. átdolg. k. 1895. U. ott.).
3. A polgári peres eljárás reformja. U. ott, 1883. (M. Jogászegyleti értekezések 15.)
4. A magyar polgári perrendtartás tervezete. A m. kir. igazságügyminiszter megbízásából. U. ott, 1885.
5. A magyar polgári törvénykezési jog. I. II. rész. Autograf nyomat. U. ott, 1888.
6. Törvényjavaslat a fellebbvitelről a sommás eljárásban. Előadói tervezet. A m. kir. igazságügyminiszter megbízásából. U. ott, 1889.
7. Kereskedelmi jog. Előadásai után jegyezte Kohn Dávid. U. ott, 1890. (Lithogr.).
8. Törvényjavaslat a kisebb peres ügyekben való eljárásról szóló 1877. XXII. t. cz. módosításáról. U. ott, 1890.
9. A kir. curia 50. sz. teljes ülési döntvénye. U. ott, 1891.
10. Törvényjavaslat a magyar polgári perrendtartásról. Előadói tervezet. A m. kir. igazságügyminiszter megbízásából. U. ott, 1893.
11. Indokolás a magyar polgári perrendtartás előadói tervezethez. Kiadja a m. kir. igazságügyminiszterium. U. ott, 1893.
M. Könyvészet 1888–91., 1893–94.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Tisztviselő 1894. 24. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1894. 34. sz. arczk., 1899. 10. sz. arczk., 1903. 45. sz. arczk.
Ország-Világ 1894. 33., 34. sz. arczk. 1896. 48. sz. arczk., 1899. 145. l.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1897. 320. l.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 48. l., XVIII. 466. l. (2. kiadás).
