Pongrácz József,
Pongrácz József,
róm. kath. plébános, szül. 1778-ban, a pozsonyi seminariumban tanult és 1801-ben szenteltetett fel pappá; három évig karkáplán volt, 1805-ben a hetesi (Somogym.) plébániát nyerte el, 1818-tól kaposvári alesperesi czímmel; ezen állásáról 22 év mulva lemondott és a növendékpapok lelki atyjává rendeltetett, egyszersmind veszprémi plébános volt; ezt 1834-ben fölcserélte az eősi plébániával. Meghalt, 1856-ban.
Munkái:
1. A hét szentségről és a sz. mise áldozatról. Veszprém, 1838.
2. Szent Ágoston vallomásainak 13 könyve. Ford. U. ott, 1842.
3. Szalézi Sz. Ferencz genevai püspök Philotheája, vagyis polgári istenes életre vezérlő kalauz. Magyarázata. U. ott, 1850.
Figyelmező 1839. 128. 439. l.
Danielik, M. Irók II. 258. l.
Petrik Bibliogr.
Schematismus dioec. Veszprimiensis, 1865.
