Pongrácz Károly (szentmiklósi és óvári gróf),
Pongrácz Károly (szentmiklósi és óvári gróf),
honvéd-tábornok, P. János gróf cs. és kir. kamarás és helytartósági tanácsos és Palásthy Janka fia, szül. 1832. márcz. 3.; középiskolai tanulmányainak befejezte után a gráczi hadapródiskolába lépett; azután katona lett és hadnagyi ranggal a 19. sz. gyalogezredben megkezdte a gyakorlati szolgálatot. A magyar szabadságharcz alatt mint táborkari tiszt részt vett a temesvári csatában. Később az osztrák hadseregben szolgált, az 1859. és 1866. hadjáratokat kitüntetéssel harczolta végig. 1869-ben a hadtudományok tanárává nevezték ki a pesti egyetemen, hol máj. 3. kezdte meg előadásait. 1870-ben mint őrnagy átlépett a honvédséghez, 1876. alezredes, 1878. ezredes és dandárparancsnok lett. Midőn 1888-ban nyugalomba lépett, a király tábornoki ranggal tüntette ki. Mint a főrendiház tagja élénk részt vett annak reformálásában és azóta élethossziglan megválasztott tagja volt. 1885-től országgyűlési képviselő és az egyházpolitikai vitákig a szabadelvűpárt tagja volt, akkor azonban kilépett a pártból. Meghalt 1897. febr. 14. Budapesten.
Munkái:
1. Fegyvertan. Pest, 1868. (Kápolnai István, Honvéd Kézikönyv V.).
2. Harcztan. (Taktik). Összeállította a m. kir. tudományegyetem előadója. U. ott, 1869–70. Három kötet.
Szerkesztette az Altiszt cz. havonként kétszer megjelenő melléklapját a Katonai és Honvédelmi Lapoknak 1868. októbertől 1869. márcziusig Budapesten.
Budapesti Közlöny 1869. 103. sz.
Nagy Iván, Magyarország családai IX. 411. l.
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Könyvészete.
M. Nemzetségi Zsebkönyv. Főrangú családok I. 198. l.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1897. 139. l.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 103. l. XVIII. (2. Pót-kötet) 472. l.
Vasárnapi Ujság 1897. 8. sz. (Nekr.)
A magyar országgyűlés írásban és képben 1892–1897. 392. l. arczk.
