Pongrácz Mihály (felső-eőri),
Pongrácz Mihály (felső-eőri),
orvossebész-doktor, kir. tanácsos, megyei főorvos, felső-eőri (Veszprémm.) származású; a pesti egyetemen 1835-ben nyert orvosdoktori oklevelet; előbb Stáhly orvos-tanár assistense volt; 1839-től Losonczon gyakorló-orvos és Nógrádmegye főorvosa volt. Meghalt 1879. márcz. 22. Budapesten 75. évében.
Czikkei a Társalkodóban (1838. Az ibolyó, melyet Magyar- és Erdélyország 16 ásvány-vizében Tognio Lajos pesti k. orvos professor úr fedezett fel); az Orvosi Tárban (1839. I. Száj rákfene tökéletes gyógyulása, Császármetszés, 1840. II. Nógrád-Losoncz vidéki idő- és kórjárat 1840-diki áprilisban, 1841. A méhhüvely tökéletes elválása s helyéből kifordulása).
Munkája: Értekezés a csonttörésekről általánosan és különösen. (Orvostudori értekezés. Buda, 1835. Latin czímmel is).
Bugát-Flór, Magyarországi Orvosrend Névsora 1840-re. Pest, 54. l.
Rupp, Beszéd 158. l.
Szinnyei Könyvészete.
Fővárosi Lapok 1879. 96. sz. és gyászjelentés.
