Pongrácz Sándor,
Pongrácz Sándor,
jogi doktor, ügyvéd, P. Alajos ónöntő és Eggenberger Veronika fia, szül. 1847. szept. 20. Pesten; középiskoláit a pesti német állami s a kegyesrendiek gymnasiumában végezte. A budapesti egyetemen jogi doktori, a kir. táblán pedig köz- és váltóügyvédi oklevelet nyert és 1873. decz. 15. óta Budapesten ügyvédi irodát tart. Nagyobb utazásokat tett Német- és Francziaországban, Belgiumban, Felső-Olaszországban, Romániában és Ausztriában.
Munkái:
1. Tibet-magyar nyelvtanulmányok. Bpest, 1896–1897. Két kötet. (I. Tibet nyelvtan és szógyűjtemény. II. A magyarok ősnyelve és őshazája. Turán szógyűjtemény. Isten. A czigányok eredete. Térképpel. Ism. Ethnographia. 1899).
2. Turáni nyelv- és néptanulmányok. A kunok nyelve. U. ott, 1898.
3. A turáni nyelv- és néptanulmányok. A székelyekről. A baszkok nyelve. A finnek nyelvrokonai Indiában, Sitán-paraszt. Szabarthoi-aszphalói. A személyes névmás a turáni nyelvekben. U. ott, 1900.
4. A magyarság keletkezése és őshazája. Történeti, nyelvészeti és ethnologiai vázlatok. U. ott, 1901.
Kéziratban: A magyar nyelv. Szerkezete, története és szótára. (Előfizetési felhivásban 1905. a munka ismertetése.)
M. Könyvészet 1898.
A m. n. múzeumi könyvtár példányairól és önéletrajzi adatok.
