Porcsalmi András
Porcsalmi András
ev. ref. lelkész, szül. 1617. Porcsalmán (Szatmárm.), hol atyja P. Sebestyén, szintén lelkész volt; eleintén Szatmárt tanult, 1638-tól Gyulafehérvárt, honnét 1640-ben Hátszegre ment rektornak. Innét visszatért a kollegiumba, de már 1642-ben Kolozsvárt lett iskolaigazgató. Ez állásában megmaradt az iskolának kollegiummá emelése (1656) után is, egész 1667-ig, a mikor kolozsvárt lelkészszé s körülbelül 1673. egyúttal kolozskalotai esperessé választatott. Meghalt 1681. máj. 19. Kolozsvárt.
Munkái:
1. Ministerialis Prudentia, az az, Testek sátorának bomladozását, eleve megismérő Egyházi rendeket, s halgatójokat, pállya-futásokban eszességgel előmenni tanító és serkengető mesterség; melly Isten dicsőségére szenteltetett. És a Tiszteletes bóldog emlékezetű Kovasznai Peternek, Colosvári Reformat. Gyülekezetének serénnyen vigyazó őrállójának ... és az Erdélyi Orthodo. Ecclesiáknak dicséretes hírű nevű Püspökének, szomorú halála, és földben való tisztességes takaríttatása, alkalmatosságával, a Kolosv. Farkas utzai nagy Templomban az élő Szentek eleiben terejsztetett Portsalmi András által. A. D. 1673. die 25. Jul. Colosvaratt, 1674.
2. Szomoru Halotti Pompa, melly ... Bocskai Istvánnak ... Magyarország királlyának ... Karácson havának 24. napján 1672. Kolosvárt boldogul kimult, s meg-hidegedett Teste felett, ugyan Kolosvárt ... a Reformátusok Templomában siralmasan celebráltatott. 1673. Pünkösd havának 29. napján. U. ott. (Többek beszédeivel együtt).
Gyászversei a Kovásznai Péter erdélyi püspök halálára és temetésére (1673.) és üdvözlő versei: Komáromi Csipkés György: Pápistaság Ujsága (1671) és Szatmárnémeti M.: Négy evangelisták szerint való dogmatica. (1675.) cz. munkákban.
Levele Gillányi Gergely özvegyéhez, Apafi Anna asszonyhoz, Kolozsvár, 1679. jan. 3. (Eredélyi Prot. Közlöny 1879. 49. sz.).
Weszprémi, Succincta Medicorum Biographia IV. 375. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 481., 482. l.
Irodalomtörténeti Közlemények 1901. 91. l. (Gyászjelentés).
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára III. 96. l.
