Purkircher György
Purkircher György
orvosdoktor, szül. 1530 körül Pozsonyban vagyonos polgári családból; szülővárosában kezdette meg tanulmányait, s oly sikerrel, hogy midőn 1556. febr. 16. Sericanda Lipót híres pozsonyi orvos meghalt, képes volt gyászversekben megünnepelni (ezen munkája kéziratban maradt). Kevéssel utóbb elhagyta Pozsonyt és azon év szept. 30. iratkozott be a wittenbergi egyetemre; inné 1561 őszén Olaszországba ment, hol a paduai egyetemen az orvosi tudományokban képezte ki magát és 1563-ban doktori rangot nyert. Mennyire kedvelt volt s mily tiszteletben állott társai előtt, kitünik azon nyomtatványból, melyet ezen ünnepélyes alkalommal tiszteletére közrebocsátottak. Tanulmányait befejezve, mint orvosdoktor és a szépművészetek mestere tért vissza szülővárosába, hol 1566-ban nőül vette Lerchenfelder Zsófiát, egy pozsonyi polgár leányát. Orvosi tevékenységének szentelt életét, de költői munkásságával sem hagyott fel. Mint orvos számos sikeres gyógyítással dicsekedett; bár sem a várostól fizetésben, sem betegeitől megfelelő jutalomban nem részesült. Egyúttal üres óráiban a növénytannal foglalkozott és szorgalmasan gyűjtötte Pozsony vidékén a ritkább példányokat, melyekre a külföldi tudósok figyelmét felhívta. Így összeköttetésben állot a híres belga Clusius Károlylyal, ki Bécsből többször hazánkba is kirándult. Ez P.-t barátai közé számította és egy általa megismertetett babfajt P. nevével ruházott fel. P. nemcsak a külföld tudósainak tiszteletét, hanem a magyarországi kormányférfiak figyelmét is magára vonta. Midőn P. 1567 nyrán a pozsonyi országgyűlésen tartózkodó Miksa királyhoz évi kegydíj megajánlásáért folyamodott, a pozsonyi kamara melegen ajánlotta az uralkodó kegyeibe. A király, a kincstár szorult helyzetére utalva, az évi kegydíjat nem ajánlotta meg, de hogy «kegyeit és jóakaratát vele éreztesse»m, egyelőre ötven foritnyni ajándékot utalványozott részére. II. János Frigyes szászgóthai uralkodó herczeg, a jenai egyetem alapítója s a protestantismus buzgó pártfogója, részt vett a schmalkaldei szövetségnek V. Károly ellen viselt háborújában; 1567. ápr. 13. foglyul ejtették és nov. 5. került a pozsonyi várba; nyolcz évi itteni fogsága alatt P. volt rendes orvosa; szolgálatait, melyeket ekként tett, ismételve jutalmazta meg; rendes fizetése nem volt, csak esetről-esetre utalványoztak neki bizonyos összegeket (1569. okt. 27. 100 frtot, 1571. ápr. 4. 50 tallért, 1572. máj. 8. 50 frtot, 1573. máj. 8. 50 frtot). A pozsonyi kamara tanácsosai kivételes készséggel tettek eleget ezen rendeleteknek, sőt melegen ajánlották őt többször a király figyelmébe; úgy látszik ők is igénybe vették orvosi tanácsait. Ezeknek pártfogása más módon is hasznára vált a buzgó orvosnak. Ugyanis 1574. pozsonyi szőlőit az érseki tizedektől, melyeket az érsekség üresedése alatt a kamara szedett, felmentették; 1575-ben a kamarával üzleti összeköttetésbe kivánt lépni. Ajánlatot nyujtott be a vöröskői tizedek egy negyed részének kibérlése tárgyában. Mily sikerrel? Nem tudjuk. Meghalt 1578-ban Pozsonyban.
Munkái:
1. Liber Sapientiae Salamonis, Carmine redditus. (Bécs), M.D.LIX.
2. Epitaphium Clarissimi Viri D. Leonarti Stockhelii, Rectoris, Scholae Bartphensis fidelissimi, qui obijt Bartphae, Anno Christi 1560. Die 7. Junij, qui est quinquagesimus dies post mortem D. Philippi Melanthonis. Hely n.
3. Anniversarivm Sacrvm Philomelae, In quo Pastores, Moeris et Amyntas, mala anni, a Christo nato ex Virgine, 1560, carmine deplorant. (Fametszet.) Anno 1561. (Bécs).
4. Divo Maximiliano primo Pannoniarum Regi etc. Sacer Aristaeus Pisoniensis. Patauij, M.D.LXIII. (Mikor Miksa koronáztatása végett Pozsonyba jött, e verset akkor adta át neki az esztergomi érsek.)
5. Ad Divvm Max. Aemylianvm Romanorvm Et Bohemiae Regem. Psal. LXXII. Da Deus Regi iudicia tua &c. carmine reditus. U. o., MDLXIII.
6. Divi Ferdinandi Romanorvm Impera. Et Hvngariae Regis, Etc. Manibvs Sacrvm. Pannonia Lvgens. Viennae, MDLXV.
7. Psalmus LXXIX. Devs Venervnt Gentes, Etc. Carmine Redditvs, Pro Hungaria Gravissime Cvm Tvrcis Conflictante, U. ott, (1566). Németül: Ugyanott, 1566.
8. Epithalamivm Metamorphoticum. Ad Nvptias D. Joan. Sambvci etc. U. ott, M.D.LXVII.
9. Reverendissimo Praesvli Domino Antonio Verantio Archiepiscopo Istrogranensi etc. Sacer Dialogvs Istri et Grani. U. ott, M.D.LXIX.
Alkalmi versei a Stöckel Leonhard, Historia von Susanna ... Wittemberg, 1559. (a czímlap hátlapján); Rakoczius, Martinus, Ad Serenissimvm Principem ... Viennae, 1560. (Végén P. üdvözlő verse); Πγοπεμτικα scripta Ab Amicis ... Witebergae, 1561. (búcsúzó vers); Eclogája, melyet nagynevű tanárának Melanchtonnak halála alkalmából írt (a «Collectio Scriptorum de morte Melanchthonis» cz. gyűjteményben 1561-ben).
Latin levele, Pozsony, 1751. okt. 28. a bártfai jegyzőhöz Purlamur Bertalanhoz, könyvvásárlás ügyében (Ábel, Bártfai Könyvtár, 178. l.)
Weszprémi, Succincta Medicorum Biographia IV. 247., 462. l.
Századok 1873. 525–537. lap. (Fraknói).
Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár III. 1. rész.
