Raisz Miklós (kassai),
Raisz Miklós (kassai),
kir. törvényszéki bíró, szül. 1825. deczember 28. Lőcsén (Szepesm.); a késmárki ág. ev. lyceumban végezte 1844-ben a jogtudományokat; 1846–47-be a köz- és váltóügyvédi vizsgát tette le s 1847-ben Szepesmegye tiszteletbeli jegyzőjének neveztetett ki s az országgyűlésen a jelen nem lévő követek padján foglalt helyet. A szabadásgharczban honvéd főhadnagyi ranggal vett részt, melynek vége után az osztrák cs. kir. hadseregbe közkatonának soroztatott be. 1852–55-ben a selmeczi bányászakadémia hallgatója volt és utóbb bányászati és mérnöki munkával foglalkozott. 1860-ban a rövid életre ébredt municipális interregnum alatt Szepesmegyében szolgabirói tisztséget viselt; az alkotmányos és helyhatósági élet ismételt felfüggesztése után előbb foglalkozásához visszatért. A törvényes állapot visszaállítása után 1867–71-ig ismét szolgabiró volt és azon időtől fogva a birói pályán működött Lőcsén.
Czikkei a «Vasárnapi Ujság»-ban (1860. Vándorlások Szepesmegyében: Dunajecz és Poprád völgyei); a Magyarországi Kárpátegylet Évkönyvében (1874. Jegyzéke a Tátra és környéke pontjainak, melyek általam 1872. és 1873. években meghatároztattak, 1876. A kárpáti homokkő elválási idomairól 1880. A Jezserszkói tó); a Szatmárban (1880. 25–29. sz. A filloxera gyökeres kiírtásáról, K. R. M. jegy alatt); a Karpaten Postban (1880. 4. sz. Die Szliaczer Eishöhle, 1882. 27. sz. Ein Wort im Interesse des ung. Karpaten-Vereins).
Kéziratban: A naprendszerbeli bolygók mozgástörvényeinek számtani elemei; Az égi háború új elmélete.
Önéletrajzi adatok.
