Rakodczay Pálné (Mihálka Rózsa),
Rakodczay Pálné (Mihálka Rózsa),
volt tanítónő, előbbinek neje, Mihálka Endre szabómester és 1848–49. honvédőrmester leánya, szül. 1854. nov. 1. Ozorán (Tolnam.); 1873–76-ban a budai tanítónőképzőben tanult és ott nyert oklevelet; 1876-tól 1882-ig a gazdaasszonyok egylete árvaházába mint tanítónő működött; 1882. aug. 30. férjhez ment Rakodczay Pál budapesti elemi iskolai tanítóhoz.
Czikkei az Ország-Világban (1892. Képesítő előtt, A kortina mögött, 1895. Milyen asszony kell a férfiaknak?); a Fővárosi Lapokban (1893. Két keresztelő, Öreg anyám); A Mi Otthonunkban (1894. Párisban); a Budapesti Hírlapban (1895. máj. 22. Csöndes mise, 1896. jún. 2. Májusi eső, okt. 13. Szőkőhegyen, okt. 16. Pinczeszer, decz. 16. Mikor köd esik, 335. sz. Roráte); az Én Ujságomban (1896. Búza között); a M. Lányokban (1896. Trieszt); a Brassói Lapokban (1897. okt. 19. Királyjárás Budapesten: Salvini mint Bánk bán); a Magyarságban (1901. decz. 24. Séta a nemzeti szalonban, Dercze névvel). Súlyos betegsége miatt évek óta nem ír.
Munkái:
1. Püspök helyett püspök kocsisa. Bpest, év n. (M. Mesemondó 96.).
2. Az Isten megsegít. U. ott, év n. (M. Mesemondó 109. sz.).
Budapesti Hírlap 1896. 355. sz. és férje Rakodczay Pál szives közlése.
