Ralovich Lajos,
Ralovich Lajos,
kir. főgymnasiumi tanár, szül. 1849. április 28. Sátoralja-Ujhelyt (Zemplénm.); gymnasiumi tanulmányainak befejezése után szaktanulmányokat végzett a pesti egyetemen. 1871-ben a budapesti V. ker. főgymnasiumhoz neveztetett ki helyettes tanárnak és ugyanily minőségben augusztus 29. a beszterczebányai kir. főgymnasiumhoz helyeztetett át; a tanári vizsgálatnak 1873-ban letétele után 1874. június 1. u. ott rendes tanár lett; a magyar nyelvet és történelmet tanította. 1879-ben tanulmányi utat tett Németország, Belgium és Francziaországban. 1884-től alumneumi igazgató és 1888-tól a felvidéki közművelődési egyesület zólyommegyei választmányának titkára is volt. Meghalt 1904. aug. 8. mint nyug. tanár Beszterczebányán.
Czikkei a beszterczebányai kir. főgymnasium Értesítőjében (1875. A magyar szenvedő ige képzése és jogosultsága, 1886. A beszterczebányai kir. főgymnasium mellett fennálló alumnium történet); a M. Nyelvőrben (1879. Szólásmódok Dugonics Etelkájából); a Figyelőben (1882. A hanyatlás korának lyrai triásza); a Hazánkban (1887–88. Adalék a magyar Tudom. Akadémia megalapításának történetéhez, eredeti napló alapján, Az 1825–27. évi országgyűlésről, eredeti napló alapján); az Egyet. Philol. Közlönyben (1889. Ányos Pál kiadatlan költeményeiből); a Beszterczebánya és Vidékének is munkatársa volt.
A beszterczebányai főgymnasium Értesítője 1895. 268. l.
Vajda Névkönyve. 41. l.
Budapesti Hirlap 1904. 223. sz.
